A közlekedésépítési szakterület mérnöki és tudományos folyóirata. ISSN: 2064-0919
15. szám
9. évfolyam
2021 július
15
Bejegyzés

“Aszfaltmutyi”?

1. Bevezetés

A hírportálokon „aszfaltmutyi” címszó alatt mostanában számos alkalommal jelent meg hír arról, hogy az EU megvonja támogatását olyan útépítési projektek esetében, ahol a kiírásban „versenykorlátozó” módon szerepelt a szükséges beépítés helyétől maximum 50 (esetleg volt más távolság is) km távolságban lévő, az ajánlattévő tulajdonában (vagy jogilag ennek megfelelő státusban) lévő aszfalt keverőtelep.
A kérdés száz milliárdos nagyságrendű uniós támogatás esetleges megvonásról szól, és szakmánkat erkölcsileg is érinti, ezért néhány szóban összegzem véleményemet.

2. Csak hogy világosabb legyen

A közlekedési pályák építése már századok óta a korrupcióról szól – érdemes tanulmányozni Mikszáth, Jókai és mások írásait.
Így volt ez a vasútépítéseknél a XIX. században szinte minden országban (hazánkban is), és az alapvetően közpénzből (vagy annak ígéretéből) épített pályáknál mindenhol lehet rá példát találni.
A XX. század második felében kezdődött autópálya építéseknél minden európai országban ugyanezen jelenségek megfigyelhetők, Dél-Európában kissé erősebben, a protestáns világban tompítottabban. Természetesnek tekinthető, hogy a „mag” Európához csatlakozó országokban (pl. Spanyolország, Portugália és a 2004-es nyitás országai) ez a helyzet felfedezhető.
A fentieket azért írom le, hogy ne legyen senkiben kétség arra nézve, hogy korrupció volt és van is.
Az egy teljesen más dolog, hogy főleg a protestáns Európában igen érdekes és főleg hatékony módszereket, technikákat fejlesztettek ki a korrekt piaci verseny érvényesítésére, ezáltal a korrupció visszaszorítására.
Pl. a Hollandiában alkalmazott RAW rendszerben a kalkuláció olyan mértékben szofisztikált, hogy egy projekten a megrendelői előkalkuláció és a tényleges ajánlatok néhány % – os terjedelmen belül mozognak.
A rendszerben – a közbeszerzéseknél – (ezt a hollandok találták ki, a vízzel való állandó konfliktusaik ugyanis csak az érdekeltek közös erőfeszítésével lehettek sikeresek) például fel kell tüntetni a projekt alapján befizetendő adók és járulékok összegét és a nyertes ezen adatait megkapja az ottani NAV…
Szóval vannak lehetségesek módszerek a korrupció nagymértékű visszatartására.
A továbbiakban szigorúan műszaki kereteken belül maradva vizsgálom a kérdést.

3. Az ajánlattevő műszaki alkalmassága

A közbeszerzéseknél az ajánlattevő potenciális képességeit valóban célszerű vizsgálni, ugyanakkor ezen vizsgálat hazai gyakorlata is érdekes, a továbbiakban röviden összefoglalom ezzel kapcsolatos nézeteimet.

3.1. Referenciák

Az, hogy az ajánlattevő konkrét megvalósított (hasonló) projektek bizonyos mennyiségét legyen képes felmutatni, elsőre elég kézenfekvőnek tűnik, pont addig, amíg feltesszük a kérdést, hogy akkor hogyan lehet referenciát szerezni egy, a piacon megjelenő új szereplőnek….
Nézetem szerint „céges” referencia nincs, a megvalósult projekteket személyek vezették le, nekik valóban van referenciájuk, amelyet egy új helyen is el kellene fogadni.
Mellékesen ez az építőmérnökök személyes megbecsülését is elősegítené…

3.2. Eszközök

Az nyilvánvaló, hogy egy projekt megvalósításához eszközökre van szükség, de miért nem helyettesítheti ezt egy tisztes számlaegyenleg, esetlegesen a projektre való eszközök megvásárlására vonatkozó előszerződés stb.
A mai világban idegesen gyorsan szállítanak egy megrendelésre mindenféle eszközt, nyilvánvaló, hogy közpénz esetében kell egy nagyobb gondosság, de ezt nem kellene túlragozni.
Mellékesen átéltem már olyan helyzetet, ahol az eszközök néhány napon belül különböző „felségjelek” alatt dolgoztak, azaz a kérdés megoldható „okosba” is.

3.3. Speciális képzettség

Az eddigiek során tudatosan nem beszéltem arról, hogy az „alkalmasság” ügyes megfogalmazása egy kiírásnál versenykorlátozó lehet, a speciális képzettség esetében tapasztalataim egyértelműen az előre elképzelt nyertes alátámasztására irányuló elképzeléseket támasztják alá.
Itt meglehetősen széles a skála, lehet „előírni” kifejezetten CO2 védőgázas hegesztőt (főleg, ha ebből kevés van), de sok kitűnő ötlet is elképzelhető más területen.

3.4. Összefoglaló

A vállalkozói „alkalmasság” területe kiválóan alkalmas tudatos versenykorlátozásra, erre azoknak, akiket illet, feltétlenül gondolni kell, itt a jogszabályokat alkotókra gondolok.

4. Keverőtelep távolsága

Nehezen tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a mostani „aszfaltmutyi” szituáció alapvetően egy nem versenykorlátozó szándékú, de csekély tudású kezdeményből indult el és lett – ma már jelentős eseménnyé, ezt bizonyítani nem tudom, de az átélt tapasztalatok erre utalnak.

4.1. Az előírás „értelme”

Az előírásnak akkor lenne értelme, ha:

  • igazolható lenne, hogy a kevert meleg aszfalt ilyen távolságra való szállítás során olyan mértékben hűl le, hogy rossz minőséget ad
  • ehhez persze a kedvezőtlen időjárásnak is hozzá kell járulnia (például novemberi aszfaltozás, de akkor felmerül a kérdés, hogy miért novemberben akarunk aszfaltozni?)

4.2. Mi a helyzet szakmailag?

Hazánkban a kérdéssel a 70-es évek első felében az Útépítő Tröszt foglalkozott (mint sok más kiváló gondolat ez is Dr. Bodnár Gézától származott).
Végeztek elméleti számításokat a tehergépkocsin lévő aszfalt lehűléséről és empirikus vizsgálatok is történtek.
A lényeg a következő:

  • az aszfalt akár 100 km-ig is szállítható úgy, hogy a beépíthetőség megmarad
  • ha a menetszéltől védik (ponyvázás), a határ még jobban kitolódik
  • a lehűlés függ a járművön lévő aszfalt tömegétől (akkoriban ez maximum 10 tonna volt, ma ennek a duplája)
  • a kritikus hely a beépítés, itt alacsony fogadófelület- és környezet hőmérsékleten, esetleg nedves fogadófelületen nagyon kevés idő marad a hatékony tömörítésre (ez már főleg USA-beli kutatásokból következik, a keresőszó a pavecool)
  • nagyon jót tesz a beépítésnek a finisher előtti keverő, homogenizáló (ez is későbbi fejlesztések eredménye).

Az, hogy irreális körülmények között kell aszfaltot beépíteni, nemzetközi tapasztalat. A szakma erre reagálva a már említetteken kívül kidolgozta a „kompaktaszfalt”, a „forrót a melegre” eljárást (lényegében a fogadófelületet előmelegítve stb.), ezek hazánkban is ismert és alkalmazott, csak kevésbé megértett módszerek.

4.3. Összefoglaló

Reális (kevéssé irreális) körülmények között képesek vagyunk aszfaltot gyártani, szállítani, beépíteni, megfelelő minőségben, persze egyszerűbb lenne, ha alapvetően május – augusztus között lenne a munka dandárja.

5. Tudatos volt-e az előírás?

A tudatosság alatt a tudatos versenykorlátozási szándékot gondolom.
Az egyszerű válasz az, hogy nem tudom, de, mivel több esetben voltam felkérve egy jogi eljárásban való részvételre – ti. a közbeszerzés megtámadásában, a korlátozó intézkedés miatt – és ez mindig sikeres volt, azt gondolom, hogy az „aszfaltmutyi” helyzetet a szakma maga hozta magára és az országra, mert, ha függetlenül érdekeitől ezt az előírást mindenki megtámadta volna, ma nem lenne ügy.
Persze, a kiírók is elgondolkodhatnak azon, hogyan lehet hozzáértés nélkül is ennyi kárt okozni az amúgy nem túl gazdag hazánknak.


Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük