https://doi.org/10.36246/UL.2021.1.03

2021; 9. évfolyam, 15. szám

Pdf: Győr – Hegyeshalom autópályaszakasz huszonöt éve Néhány tanulság 1996-2021

Bevezetés

Magyarországon huszonöt éve, 1996. január 4-én, csütörtökön adták át az úthasználóknak az első koncessziós formában épült autópálya-szakaszt. Egyben ez lett az ország első modernkori direkt díjas útja. Az Útügyi Lapok és a BME Út és Vasútépítési Tanszéke 2021. február 23-án, kedden egy szakmai napot szentelt a visszaemlékezéseknek, a tanulságoknak. Ezen a rendezvényen a projekt megálmodói, létrehozói, segítői és kritikusai felidézték a megvalósítás folyamatát, körülményeit, élményeit és buktatóit. Az eltelt huszonöt esztendő segíthet tárgyilagosabban értékelni az akkori úttörőmunkát de a végső mérleghez még sok idő kell. „A PPP és a magyar autópályák.” Az Útügyi Lapok különszáma, 2021 márciusában foglalta össze a legfontosabb emlékeket. [1]

Hogyan váltak be az előrebecslések? Hogyan alakult az autópálya forgalma és finanszírozása? Reálisan értékelték-e a politikai és a gazdasági kockázatokat? Pozitív vagy negatív ennek a vállalkozásnak a mérlege?[I] Cikkünkben közöljük az elmúlt 25 év néhány forgalmi és díjfizetési adatát; továbbá hazai és nemzetközi trendeket, szemléleti átalakulásokat mutatunk be. [II]

A forgalom fejlődése és megoszlása az M1 autópálya nyugati szakaszán

A megvalósíthatósági tanulmányok egyik alappillére a megbízható forgalmi modell, a jó forgalmi előrebecslés. Az M1 tervezett koncessziós szakaszára is készült elő-megvalósíthatósági tanulmány (Prefeasibility Study, 1991) [2], amely azonos forgalmi feltételezések mellett többféle finanszírozási változatot vizsgált. A forgalmi modell 1995-re 17.000 jármű/nap folyosó forgalmat feltételezett, 15%-os tehergépjármű aránnyal. A folyosó forgalmának 40%-a, továbbá még 10%-nyi generált forgalom (induced traffic, generated traffic) az új autópályát veszi igénybe. A tanulmány szerint a személygépkocsik 50%-a tér át az autópályára, szintén 10%-os generált, új forgalmat feltételezve. Ez az 50%-os „áttérési arány” közel volt az osztrák-olasz fizetős hágók, alagutak kezdeti mért adataihoz. Az idegenkedés az útdíjaktól ugyanis egyáltalán nem magyar sajátosság.

Az M1 130+114 és az 1.sz. főút 137+660 szelvényében elhelyezett forgalomszámláló állomások adatait, (3022 és 3014 számú állomások) a folyosóforgalom évenkénti alakulását mutatja az 1. ábra. Ezek Öttevény község környékén vannak. (Az adatok forrása: OKA kiadványok, [3]). A világossárga vonal az M1 autópálya becsült forgalmát jelzi. A grafikonon látható, hogy a sötét oszlopokkal jelölt autópálya forgalom 2000-ig a várakozások alatt maradt, majd a délszláv háború befejezése és a matricás rendszer bevezetése után abszolút értékben és arányában is növekedésnek indult. Huszonötéves távlatban a forgalom előre becslése helyesnek látszik. Nyilvánvaló, hogy direkt személygépkocsi útdíjak esetén az autópálya részaránya kisebb lenne, és az összes forgalom is valamivel alacsonyabban alakulna.

A 2. ábra és a 3. ábra szemlélteti, hogy a személygépjármű forgalom aránya a kezdeti 50%-50%-os autópálya-főút arányról – amely megfelelt az előre becsléseknek és a nemzetközi tapasztalatoknak – a 2010-es évekre 80%-20%-ra növekedett. A teherforgalomból az M1 autópálya részaránya a direktdíjas időszakban 20% körül alakult. A matricás, átalánydíjas rendszer bevezetésével 2000-ben ez a részarány 70%-ra ugrott fel és tartósan magas maradt. 2019 körül a tehergépjárművek több mint 95%-a már az autópályát használja. Az autópálya használatáért átlagosan 110 Ft/km, a főút igénybevételéért ~70 Ft/km a nehézjárművek fajlagos díja. Nyilvánvaló, hogy korszakhatár 2013. július 1, hétfő az elektronikus teherautó díjak bevezetése. Ekkortól a haszonjárművek átalánydíjak, matricák helyett ismét direkt díjakat fizetnek. Ettől a „korszakhatártól” függetlenül a közlekedési folyosóban a teherforgalom részaránya folyamatosan nőtt, majd stabilizálódott. 1995-ben 11%, 2008-ra már 25%. 2009 óta ezen a szinten – 25% körül mozog. Az 1. számú főúton viszont a teherforgalom aránya az ezredfordulón még elérte a 20%-ot, majd 2003-tól csökkenésnek indult: 2019-ben ~5% az arány. Ez kedvező a környező települések számára. A 4. ábra szemlélteti, hogy az M1 autópályán a 2003-as trendforduló óta 22% és 33% között ingadozik a tehergépjármű arány.

Becsült és tényleges átlagos napi forgalmi adatok az M1 és az 1. sz. főút Öttevény melletti keresztmetszeténél, ÁNF [Jármű/nap].

 

A személygépjármű folyosó forgalom megoszlása az autópálya és a főút között [1996-1999: 47-54%. 2000-2019: 68-82% az M1 autópálya részaránya].

 

A tehergépjármű folyosóforgalom megoszlása az autópálya és a főút között [1996-1999: 18-20%. 2000-2019: 66-97% az M1 autópálya részaránya].

 

A teherforgalom arányának változása az M1 autópályán és az 1. sz. főúton.

[Rendre           tgk / összes jármű/nap
M1 autópálya   1996-1999:      6-7%           2000-2019:      16-33%.
1. számú főút    1995-1999:      11-27%       2000-2019:      21% → 5%]

Átlagon napi forgalom idősorok az M1 autópálya és az 1 sz. főút Öttevény és Levél melletti számláló állomásain.
M1 130+114 1. főút 137+660 M1 171+ 770 M1 163+000 1. főút 164+990
ÁNF
[j/nap]		 Tgk arány
[%]		 ÁNF
[j/nap]		 Tgk arány
[%]		 ÁNF
[j/nap]		 Tgk arány
[%]		 ÁNF
[j/nap]		 Tgk arány
[%]		 ÁNF
[j/nap]		 Tgk arány
[%]
a b c d e f g h i j
1995 – –  14 600 11,0% – – – –  13 400 12,1%
1996  6 300 5,7%  8 400 17,5%  12 300 9,8% – –  9 500 17,7%
1997  6 200 6,0%  8 700 19,3%  11 600 11,9% – –  10 900 17,7%
1998  6 800 6,7%  7 800 21,6%  11 400 15,0% – –  12 200 20,1%
1999  7 100 6,7%  7 800 27,5%  9 400 18,2% – –  10 200 20,3%
2000  13 600 24,3%  6 700 20,5%  10 400 18,4% – –  8 900 19,7%
2001  13 500 16,7%  6 200 18,2%  11 000 19,8% – –  8 600 26,0%
2002  14 900 17,9%  6 500 21,0%  13 200 18,2% – –  6 500 21,0%
2003  16 600 23,5%  7 400 13,5%  13 100 19,3% – –  7 400 13,5%
2004  18 200 22,8%  7 300 12,4%  13 300 18,3% – –  7 300 12,4%
2005  19 000 21,9%  7 400 12,1%  13 800 17,3% – –  7 400 12,1%
2006  20 300 23,6%  7 400 12,0%  14 000 20,2% – –  7 400 12,0%
2007  26 400 25,1%  7 500 6,8%  15 300 24,8% – –  7 500 6,8%
2008  29 000 32,1%  7 800 5,5%  15 900 23,1% – –  7 800 5,5%
2009  26 000 33,4%  8 000 4,9%  15 700 21,0% – –  8 000 4,9%
2010  27 700 29,0%  7 600 5,2%  16 700 27,7% – –  7 600 5,2%
2011  30 500 30,7%  7 500 5,6%  18 000 29,8% – –  7 500 5,6%
2012  30 800 29,9%  7 300 5,3%  20 200 23,9%  28 200 33,3%  7 300 5,3%
2013  31 600 29,2%  7 600 6,4%  19 700 23,4%  29 400 31,6%  10 100 4,6%
2014  34 800 27,3%  8 200 7,8%  20 200 24,3%  34 400 29,8%  11 000 5,2%
2015  37 500 27,2%  7 100 7,9%  23 400 17,6%  38 200 28,6%  10 500 5,3%
2016  41 500 27,2%  7 400 7,4%  22 200 18,6%  40 700 25,5%  11 000 5,2%
2017  44 500 26,2%  7 500 5,2%  34 500 23,0%  43 500 26,1%  11 200 4,8%
2018  46 400 26,4%  7 900 5,2%  28 200 18,6%  45 600 26,4%  11 800 4,7%
2019  47 200 29,4%  11 200 5,1%  28 400 17,5%  46 700 25,9%  11 700 5,5%

100 jármű/nap – kerekített értékek
[„g-h oszlopok”. Az M15 gyorsforgalmi út elágazásától keletre. 2012 óta működik a számlálás!]

A magyar útdíj-rendszer változásai, fajlagos útdíjak és bevételek

A Nemzeti Autópálya Rt. 2000-ben vezette be az egységes, időalapú autópályadíjakat, a matricás rendszert. 2000-ben az M1 és M3 autópályák teljes hosszán kezdték alkalmazni, majd 2003-ban az M7-re, és 2004-ben az M5 autópályára kiterjesztve állt elő az országos rendszer. 2007-ben 42 főúti szakasz is díjkötelessé vált csak a tehergépjárművek számára. 2015-ben az M0 autóút ingyenessége is megszűnt. Az éves matrica ára személyképkocsik számára (D1 kategória) 22.000 forintról indult 2000-ben, 2007-től 37.200 forint, 2012-2020 között pedig 42.980 forint volt. Az éves matrica egy kilométerre vetített „virtuális útdíját” az 5. ábra mutatja, a díjköteles hálózat alakulása a 5. ábrán látható. A „virtuális útdíj” fogalmat Siposs Árpád és Kálmán László publikációja definiálta [4].

Személygépkocsik kilométerre vetített, éves használati díja 2000-2020.

[2001 óta a kilométerenkénti matrica költség, a fajlagos költség szigorúan monoton csökken.
Az éves díj ugyanakkor a legmagasabb Európában és világszerte.]

Magyarországi díjköteles úthálózat hossza 2000-2020.

[2007 és 2012 között a tehergépkocsik matricája egyes főút szakaszokon is kötelező volt. 2013. július 1-től a tehergépkocsik 6500 kilométernyi közúthálózaton kezdtek          távolságarányos és szolgáltatásarányos direkt díjakat fizetni.]

Az országosan matricarendszer (HD: használati díjas díjfizetési rendszer, időtartamhoz kötött használat) bevezetésének célja az volt, hogy fedezze gyorsforgalmi úthálózat üzemeltetési és fenntartási költségeit. A 2000-es évek második felére azonban kiütköztek a rendszer problémái:

  1. A gyakori és eseti úthasználók, illetve rövidebb és hosszabb szakaszon utazók nem fizetnek egymáshoz képest arányos díjakat.
  2. A gyorsforgalmi úthálózat bővülése nyomán lényegesen (kb. 40%-ára) csökkent az egy megtett járműkilométerre eső bevétel. [5]
  3. A díjbevétel mértéke erősen korlátozott. A folyamatosan növekvő hálózat üzemeltetése, fenntartása, fejlesztése rövidesen finanszírozhatatlanná válik.
    Toldi-Mészáros-Siposs (2012) cikke szerint [6] 2004-2011 között a díjköteles szakaszokat használók forgalmi teljesítménye a hatszorosára, a díjbevétel pedig csupán a háromszorosára emelkedett.
  4. Az adófizetők jelentősen hozzájárulnak a hálózat kiépítéséhez és üzemeltetéséhez, de jelentős részük nem veszi azt igénybe [7]

A megtett úttal arányos díjszedési rendszert, az UD rendszert (más néven Hu-Go rendszert) 2013-ban vezették be mintegy 6500 km gyorsforgalmi úton és főúton. A bevezetés után a személygépkocsi matrica-bevételek megmaradtak a korábbi évek szintjén. A távolsággal arányos útdíjak ugyanakkor 3-4-szeres bevételt hoztak, így 4-5-szörösére emelték az összbevételeket. (ld. 7. ábra, forrás: [8]). Megjegyzendő, hogy a 2013-2016 években a bevételek kb. 22%-a az M1 autópályáról származott, ami a díjköteles hálózat durván 3%-át teszi ki (180 km M1 / 6500 km hálózat) [9].

Útdíjbevételek a magyar közúthálózaton 2000-2019.

 

Az UD rendszerben a tehergépjárművek 22-26 Eurocent útdíjat fizetnek kilométerenként (ld. 2. táblázat). A hálózat kilométerére vetített fajlagos bevételt mutatja a 8. ábra. Jól látható, hogy az időalapú útdíjas (matricás) rendszerben a díjköteles hálózat 2007-es kiterjesztése során, illetve azt követően az egy kilométerre jutó bevétel jelentősen csökkent, majd a HD és UD rendszerek szétválasztása után ismét növekedésnek indult. A jelentősen nagyobb hálózaton kisebb forgalmi volumennel, magas útdíjat fizetnek a tehergépjárművek. A beszedett „tehergépkocsi útdíjak” fajlagos értéke folyamatosan nőtt a bevezetés óta. 2020-ra a kétféle díjszedési rendszerből befolyó útdíjak hálózati egységre vetített értéke közel került egymáshoz. A 2. táblázat 2019-es sora szerint:

Szgk:   1380 km        208 millió EUR     67 mrd Ft       fajlagosan 151 ezer EUR/km      e2019 cella
Tgk:     6914 km        864 millió EUR     276 mrd Ft     fajlagosan 120 ezer EUR/km      f2019 cella

A díjköteles úthálózat 1 km-re jutó éves bevétele 2000-2019

 

Útdíj bevételek a magyar közúthálózaton 2000-2019.
  Hálózat

[km]

 Bevétel

[millió EUR]

 Fajlagos bevétel

[EUR/km]

 Éves szgk díj

[HUF]

 Éves szgk díj

[EUR]

 Virtuális szgk díj

[HUF/km]
  Matrica UD Matrica UD Matrica UD Matrica Matrica Matrica
  a b c d e f g h i
2000 252 36 143 000 22 000 86 87
2001 226 43 189 000 23 300 88 103
2002 272 63 230 000 24 000 98 88
2003 366 81 222 000 29 000 121 79
2004 464 79 170 000 30 500 116 66
2005 529 93 176 000 35 000 142 66
2006 651 114 175 000 37 000 147 57
2007 1 425 142 99 000 37 200 146 51
2008 1 469 168 114 000 37 200 145 49
2009 1 469 146 100 000 37 200 133 49
2010 1 612 156 97 000 37 200 138 41
2011 1 640 167 102 000 40 000 145 42
2012 1 632 169 104 000 42 980 140 44
2013* 1 697 6 500 151 218 89 000 34 000 42 980 146 34
2014 1 275 6 574 157 539 123 000 82 000 42 980 142 34
2015 1 275 6 574 182 587 143 000 89 000 42 980 136 34
2016 1 275 6 574 204 633 160 000 96 000 42 980 136 34
2017 1 275 6 750 179 717 141 000 106 000 42 980 139 34
2018 1 356 6 880 196 757 145 000 110 000 42 980 139 32
2019 1 380 6 914 208 864 151 000 125 000 42 980 134 31
* 2013-ban június 30-ig még matricás rendszer volt. Július 1-től indult a 3,5tonnánál nehezebb járművek „UD útdíj rendszere”.

A nemzetközi útdíj rendszerek változásai

Ebben a fejezetben egy korábbi, 1998-ban „A regionális fejlődés és az úthasználati díjak néhány összefüggése nemzetközi összehasonlításban” címmel írt cikkünk néhány összefüggését szeretnénk bő 20 éves időtávból felidézni [10]. A cikkben az eltérő útdíjszedési rendszerek fajlagos díjait és bevételeit hasonlítottuk össze. Akkor Európában két alapvetően különböző díjszedési rendszer működött:

  • Távolsággal, illetve használattal arányos direkt útdíjak:
    Elsősorban magántőke bevonásával épült autópályákon, ahol a beruházás költségeit közvetlenül az útdíjak fedezik (pl: Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália). Direkt útdíjat alkalmazott még Szlovénia az állami forrásból épített autópályákon, és Ausztria a magas építési és fenntartási költségekkel járó alpesi hágókon, Románia és Dánia pedig a nagyméretű folyami, illetve tengeri hidakon.
  • Időarányos útdíj, azaz matrica rendszer működött Svájcban, Ausztriában, Csehországban és Szlovákiában.

Az ezredforduló előtti időszakban a kétféle útdíjrendszert nem alkalmazták „vegyesen”, azaz eltérően személygépjárművek és tehergépjárművek esetén. 2001 óta több országban is változtak a díjfizetési rendszerek. Más stratégiai elvek, trendek működnek, új, olykor populista politikai megfontolások terjednek. (Jellemzően az állami pénzből épített és fenntartott autópályákat működtető országokban történt változás.) Az eltelt évek több országban világossá tették, hogy a viszonylag alacsony fajlagos matricaárak nem elegendőek a fenntartási (és esetleg építési) költségek fedezéséhez, illetve túlhasználathoz vezetnek; nem felelnek meg a „használó fizet” elvnek. Több ország is használattal arányos díjakat vezetett be a 3,5 tonna feletti járművek számára – kiterjesztve a díjköteles hálózatot a főutakra is –, míg a személygépkocsik továbbra is matricával használhatták a gyorsforgalmi utakat. Ilyen példák: Ausztria (2004), Magyarország (2013), Csehország (2020), Szlovákia (2010), Szlovénia (2008) Lengyelország (2011), Bulgária (2019). Elektronikus, műholdas (GNSS) technológiával támogatott, megtett úttal arányos útdíjrendszert alkalmaz tehergépjárművekre Németország (7,5 tonna fölött, minden szövetségi útra kiterjesztve[III]), Belgium, Szlovákia, Magyarország, Csehország és Bulgária [11].

3,5 tonna felett a járművek matricás rendszert használnak Hollandiában, Luxemburgban, Dániában, Svédországban (Eurovignette rendszer, 2008), Romániában, Észtországban, Lettországban, Litvániában, az Egyesült Királyságban és részben Lengyelországban (ld. 9. ábra, forrás: [11]). Finnország, Hollandia és Litvánia is tervezi a megtett úttal arányos tehergépkocsi díjak bevezetését. Ciprus, Finnország és Málta nem alkalmaz útdíjakat.

Útdíjrendszerek Európában [forrás: Transport taxes and charges in Europe, 2019].

Az 1997-es és a 2019-es fajlagos díjszintek a 10-13. ábrákon találhatóak. A díjakat euróban, illetve eurocentben tüntettük fel. A matricák esetében a személygépkocsik éves bruttó matrica árait vettük figyelembe. Az útdíjak ÁFA-kötelezettsége országonként változó. A sötétebb oszlopok a matricás rendszereket jelzik, a világos oszlopok a direkt díjas rendszereket mutatják.

Az ábrákról leolvasható, hogy 1997-ben az éves matricaárak, az ún. „virtuális útdíjak” az 1,7-5,2 eurocent/km tartományban mozogtak, és az átlagos terepviszonyok között haladó autópályák direkt díjai pedig egy magasabb sávban, 2-13 Eurocent között voltak. (10. ábra) Ma már nem látható ekkora különbség a kilométerre vetített távolságalapú és az éves matricadíjak között. (12. ábra) A kilométerre vetített bevételek között (11. ábra, 13. ábra) szembetűnő, hogy a direktdíjas országok mezőnye ketté válik:

  • ~350 ezer euró/km alattiak. (Cro, Srb, Gr, P, H, Sk, Cz) Ez a fajlagos bevételi tartomány megegyezik a matricás rendszert (is) használó országokéval.
  • ~600 ezer euró/km felettiek (A, E, F, I, Ire, Pl) – itt főként a magánberuházó által koncesszióban épített autópályákat találjuk.

Amikor a teljes országos hálózaton beszedett díjat vizsgáljuk (14. ábra), akkor azt láthatjuk, hogy a vegyes rendszert használó országokban a járműfolyamok ~20%-át kitevő teherforgalomból beszedett útdíjak akár 3-4-szeresét is elérhetik a személygépkocsik matricás rendszeréből beszedett díjaknak (H, Sk, A, Cz). A tehergépjárművek számára is matricás rendszert használó országok (Bg) esetében viszont jelentősen alacsonyabb a teherautók részesedése az útdíj bevételekből, illetve a költségekből.

A bemutatott adatokat a 3. táblázat részletesen tartalmazza. Az adatok többnyire 2019-re vonatkoznak, mert ez tekinthető a legutóbbi zavarmentes évnek. A matricás és a direkt díjas rendszerből származó fajlagos bevételeket külön oszlopokban mutatjuk be. (d és e oszlop) A fajlagos díjaknál (g oszlop) matrica esetén az éves személygépkocsi matrica árát osztottuk a hálózathossz-szal. Direkt díj esetén átlagos, jellemző kilométer-díjakat tüntettünk fel.

Személygépkocsik fajlagos útdíjai európai országokban, 1996-1997-ben [10] [Cent/kilométer]

 

Fajlagos útdíjbevételek európai országokban, 1996-1997-ben [10]
[ezer EUR/kilométer].

 

Személygépkocsik fajlagos útdíjai európai országokban, 2019-ben. Cent/km.

 

Fajlagos útdíjbevételek európai országokban, 2019-ben
[ezer euró/kilométer].

 

Útdíjbevételek európai országokban, 2019-ben.

[Példa: 10,6 milliárd Euro/év ~ 3400 mrd Forint/év – Franciaország
0,864+0,208 = 1,1 mrd Euro/év ~ 340mrd Forint/év – Magyarország]

Európai útdíj rendszerek jellemzői, 2019 + USA 2014. [saját szerkesztés].
  Ország[IV] Útdíjas utak hossza
[km]		 Bevétel

[mill EUR]

 Fajlagos bevétel
[ezer EUR/km]		 Éves matrica díj
[EUR]		 Fajlagos (matrica) díj
[cent/km]
Matricás hálózaton Direkt díjas hálózaton
  a b c d e f g
1 Ausztria, szgk matrica 2 228 524 235 89,2 4,0
2 Ausztria, szgk direkt díj 139 200 1 439 56,1 40,4
3 Ausztria, teher 2 228 1 515 680 42,0
4 Bulgária, szgk matrica 790 138 175 49,4 6,3
5 Bulgária, tgk matrica 790 62 78
6 Csehország, szgk matrica 1 472 206 140 60,0 4,1
7 Csehország, teher 1 472 419 285
8 Franciaország
szgk+tgk		 11 618 10 603 913 8,7
9 Görögország direkt díj 2 145 687 320 5,4
10 Horvátország szgk direkt díj 1 307 426 326 5,9
11 Írország direkt díj 326 224 687
12 Lengyelország direkt díj 468 274 585 6,5
13 Magyarország, szgk matrica 1 380 208 151 134,3 9,7
14 Magyarország, teher 6 864 864 126 25,8
15 Németország, teher 52 000 7 500 144
16 Olaszország szgk+tgk 6 943 5 017 723 7,2
17 Portugália direkt díj 3 580 1 205 337 8,0
18 Románia, szgk matrica 763 28,0 3,7
19 Spanyolország, szgk+tgk 2 347 1 855 790 5,6
20 Svájc, matrica 1 544 324 210 36,0 2,3
21 Szerbia, szgk direkt díj 792 230 290 0,0 5,5
22 Szlovákia, szgk matrica 622 73 117 50,0 8,0
23 Szlovákia, teher 17 000 201 12
24 Szlovénia, szgk matrica 623 195 313 95,0 15,2
25 USA -2014. IBTTA adat
szgk + tgk		 ~9700km 10830 EUR
13 mrd $		 — 1120 — —

Néhány további hazai tanulság és következtetés

Sok fontos kérdés került szóba 2021. február 23-án a szakmai napon. Néhány kérdés pedig háttérbe szorult. Néhányat ezek közül címszavakban ismertetünk:

  1. október 31-ig Magyarországon a folyami hidakon hídvámokat szedtek. 1849. november 20-tól 1918-ig a Lánchídon is, majd a többi jelentős folyami hídon. Duna, Tisza, Dráva, Száva, stb.
  2. A vasút által támasztott verseny okán 1885 körül szűntek meg a direkt útdíjak a magyarországi közutakon. Az útkaparók nem tudtak megélni az útvámokból. A városok megszűntették a városhatárokon a vámszedést, a „kövezetvámokat”.
  3. A legjobb, legsikeresebb ügyvédeket megbecsüli az ügyfélkör, a társadalom, ezért magasabb óradíjakat, sikerdíjakat alkalmaznak, mint átlagos társaik. A hasonlóan tehetséges és innovatív mérnököket pedig gyanakvás övezi. Pedig az a mérnökcsapat, amelyik már 1990-ben, párizsi szabadsága idején a Győr-Hegyeshalom autópálya megépítésén gondolkodott szintén a szakmája legjobbjai közül való.
  4. A közúti szakterület igényes, képzett, több nyelven beszélő szakemberei dolgoztak az ELMKA kötelékében 1996 után. Nemzetközi tapasztalataik voltak, konferenciákon adtak elő. Az útdíjszedésnél lényegében kiküszöbölték a korrupciós lehetőségeket. Egy olyan korszakban, amelyben még teljesen megszokott volt a magyar rendőr megvesztegetése egy-egy közúti szabálysértés után.
  5. A francia és olasz fizető autópályák tapasztalatait felhasználva alakult ki az M1 – M15 gyorsforgalmi utak csomóponti rendszere: Egy főkapu Mosonmagyaróvárnál, a lébényi kijáratnál pedig visszatérítés a teljes szakaszra megfizetett útdíjból. Nem épültek gazdaságtalan csomópontok, csak a legindokoltabbak. (Nem épült: Abda nyugat, Mosonszolnok kelet, Levél-Ipari Park.)
  6. Nem számoltak viszont a külpolitikai vészforgató könyvekkel és a belpolitikai kockázatokkal (Délszláv háború, illetve a belpolitikai népszerűség). „A kapuk a futballpályákra valók!” Hangzott el a magyar parlamentben 1998. december 22-én.[V] Ettől az időponttól a forgalmi tervezés hazánkban parkoló pályára került. A gyorsforgalmi utakról a politikusok döntenek. Nekik pedig a „sugaras hálózat” a fontos. Minden út Budapestre vezet. Akár három sávval is. Terjedtek a bulvár sajtóban az olyan kifejezések, mint: „fizessenek a külföldiek”, „halálút”, „a korlátlan sebesség emberi szabadságjog”, „emelni kell a megengedett sebességhatárokat”. Évtizedes terveket dobtak sutba. Nem vezet kelet-nyugati közút a drága szekszárdi-, dunaújvárosi Duna hidakhoz. Közben a komp Lónya és Tiszamogyorós között többnyire nem jár áradás, alacsony vízállás, jegesedés, betegség, műszaki hiba okán.
  7. Az állami kezelés forrás hiányában útfenntartási-, útüzemeltetési vészhelyzetekhez is vezethet: Az M7 autópálya leromlása 1991-1999. Az M1 autópálya vészes nyomvályúsodása, tönkremenetele a Budapest–Tatabánya szakaszon 2017-re.

Az M1-M15 gyorsforgalmi utakat létesítő és üzemeltető cégek nehéz éveket éltek át. De a megépített infrastruktúra itt maradt hazánkban. Ma is az úthasználók rendelkezésére áll. Pártoló vélemények szerint: Budapest hamarabb csatlakozott Bécshez, mint Prága Nürnberghez vagy Drezdához. Az elkövetett hibákból tanulhatnánk. A külföld tanul. Az M1-M15 esettanulmány a befektetési szakirodalom része. Tanulság magyar beruházóknak Észak-Makedóniában. Tanulság és országkockázati felár a külföldi beruházóknak Magyarországon. Vajon hogyan döntene ma Széchenyi István, Sina báró, William Clark és Adam Clark? Itt építkeznének?

Lábjegyzetek

[I] Kína egykori miniszterelnökét, Csou En-laj-t, Nixon elnök 1972 februári, pekingi látogatásakor egy külföldi újságíró kérdezte a francia forradalom értékeléséről. A kínai kormányfő rövid, elhíresült válasza a következő volt: „Ezt még korai lenne megmondani.” Egyes vélemények szerint a szituációt félreértelmezte a közbeszéd: az eredeti kérdés az 1968-as párizsi diáklázadásokra vonatkozhatott, nem pedig az 1789-es forradalomra.

[II] Külön aktualitást ad a témának: A 2021. május 26-i Magyar Közlönyben megjelent 279/2021. (V. 26.) Kormányrendelet módosította Az egyes koncesszióköteles tevékenységek tekintetében az illetékes ágazati miniszteri feladatok ellátásáról szóló 495/2020. (XI. 11.) Kormányrendeletet. A koncesszióköteles tevékenységek listáját az alábbi pontokkal bővítette: „4. A hulladékról szóló törvény szerinti állami hulladékgazdálkodási közfeladat. 5. Az országos közutak és műtárgyaik létrehozása és működtetése.”

[III] Bajorország időről időre kezdeményezi, hogy a turisták a személygépkocsikra is vegyenek matricát.

[IV] Adatok forrása:

http://www.asecap.com/members-statistics.html   ASECAP 2020 Statistical Bulletin
https://www.tolls.eu
https://www.autopalyamatrica.hu/autopalyadijak-europa
https://www.asfinag.at/maut-vignette/vignette/
https://www.ezv.admin.ch/ezv/de/home
https://www.huka.hr/en/news/337-key-figures-2019
https://www.dars.si/vignette_system/about_the_vignette
https://www.tolls.eu/slovakia
https://www.emyto.sk/en/

[V] Lebontják a sztrádakapukat – Origo, 2001.07.24.   https://www.origo.hu/gazdasag/20010724lebontjak.html

Irodalomjegyzék

[1]: A PPP és a magyar autópályák. Az Útügyi Lapok különszáma, 2021. március

[2]: Transinvest Ltd. – Transroute International S.A. 1991: Study of Financing Possibilities for the Implementation of the Hungarian Motorway Concession Programme. Pre-feasibility Study at the request of the Ministry of Transport, Communication and Waterways. (M1 Megvalósíthatósági előtanulmány) 65 p.

[3]: Magyar Közút – Országos Közúti Adatban: Az országos közutak keresztmetszeti forgalma 1995-2019

[4]: Siposs, Á. 2008: Az elektronikus útdíjszedés hazai bevezetésének feltételei. Híradástechnika LXIII. évfolyam 9. szám, pp. 30-34. [Kálmán László dr és Siposs Árpád 2006-os előadásai alapján.]

[5]: Gazdasági és Közlekedési Miniszter: Előterjesztés a Kormány részére „Az elektronikus útdíjfizetési rendszer (ED) magyarországi bevezetéséről szóló határozattervezet” Országgyűlés elé történő terjesztéséről. Budapest, 2007. február, 64 old.

[6]: Toldi, M., Mészáros, F., Siposs, Á. 2012: A hazai közúti díjtörténelem bemutatása. Közlekedéstudományi szemle, LXII. évfolyam 2. szám, 2012. április, pp. 32-40.

[7]: Mészáros, F., Siposs, Á., Andricsák, Z. 2009: A megtett úttal arányos elektronikus díjfizetési rendszer megvalósíthatóságának feltételei. Közlekedésépítési szemle 59. évfolyam 11. szám, 2009 november, pp. 1-6.

[8]: NÚSZ közadatok 2013-2020: UD megszolgált útdíj és futásteljesítmény havi bontásban és E-matrica értékesítés (időalapú) adatok         http://kozadat.nemzetiutdij.hu/

[9]: Börzsei, T. 2017: Az útdíjfizetés rendszere Magyarországon. „Közös dolgaink – beszélgetések a szakmáról” 2017. április 26.

[10]: Bachmann, D., Orosz, Cs. (1998): A regionális fejlődés és az úthasználati díjak néhány összefüggése nemzetközi összehasonlításban. Közúti és Mélyépítési Szemle: AZ Útalap és a Közlekedéstudományi Egyesület lapja XLVIII. évfolyam 12. szám pp. 481-484.

[11]: European Commission: Transport taxes and charges in Europe. An overview study of economic internalisation measures applied in Europe. DG-MOVE-A3, Brusselles, March, 2019. 193 p.

 

Erre a szövegre így hivatkozhat:

Bachmann Dóra, Orosz Csaba: A Győr – Hegyeshalom autópályaszakasz huszonöt éve Néhány tanulság 1996-2021, 2021, DOI: 10.36246/UL.2021.1.03