https://doi.org/10.36246/UL.2019.1.02

2019; 7. évfolyam, 12. szám

Pdf: Hidraulikus kötőanyaggal stabilizált talajok teherbírásának értékelése ciklikus CBR-vizsgálattal

Háttér

A nem aszfalt burkolatú erdészeti feltáróutak komoly kihívás elé állítják az erdőgazdálkodót, hiszen ezeken az utakon a faanyag szállíthatóságát az időjárás nagymértékben befolyásolja. Különösen igaz ez a klímaváltozás fényében, merthogy a fagyos napok száma csökken, aminek következtében a földutak a fakitermelési időszakban szállításra alkalmatlan állapotban vannak. Egy földút hagyományos – makadám, vagy aszfalt – burkolattal történő ellátása jelentős anyagi ráfordítást igényel, ami nem minden esetben áll rendelkezésre. Ezért az erdőgazdálkodók folyamatosan keresik azokat a megoldásokat, amelyek segítségével jó ár-érték arányú pályaszerkezetek építhetők, és amelyek jelentősen megnyújtják a forgalmazható időszakot.

A pályaszerkezetek építési költségét jelentősen csökkenteni lehet a helyi anyagok felhasználásával. A helyi talajok a fizikai féleségüknek megfelelő kötőanyag hozzáadásával jól megmunkálhatóvá, illetve teherbíróvá tehetők. A közútépítési gyakorlatban a stabilizált helyi talaj teherbírását nem veszik figyelembe, ám az erdészeti útépítésben nagy biztonsággal a pályaszerkezet teherbíró részének tekinthető.

A gazdaságos, alacsony költséggel építhető pályaszerkezetek tervezésére és kivitelezésére különösen nagy figyelmet kell fordítani, hiszen a költségek csökkentését nem varázsszerekkel, hanem precízen meghatározott anyagmennyiségekkel és építési technológiával érik el. Az erdészeti utak közutakéhoz viszonyított alacsony építési költsége általában nem bírja el a magas tervezési költséget. A számítástechnika fejlődésével, illetve az egyre bővülő anyagismerettel azonban a tervezőnek lehetősége nyílik a klasszikus CBR módszer helyett az újszerű, precíz anyagparamétereket felhasználó analitikus, mechanikai alapú pályaszerkezet méretezési módszer használatára. Ez a méretezési eljárás a pályaszerkezetet egymásra helyezett rugalmas lemezekként képzeli el. A lemez-rendszer terhelésre adott válaszát a lemezek rugalmasságát leíró anyagparaméterek, valamint a lemezek közti kapcsolat függvényében lehetséges kiszámítani.

Az analitikus méretezéshez szükséges anyagparaméterek közvetlenül a dinamikus triaxiális vizsgálattal határozhatók meg, ám ez a vizsgálat összetett és drága felszerelést igényel (Araya et al., 2010). Az egyszerűbb vizsgálatok (CBR, Egyirányú nyomóvizsgálat) eredményeinek átszámítását több szerző is megkísérelte, de az átszámított eredmények között nagy eltérések mutatkoztak. Opiyo (1995) kidolgozott egy olyan eljárást, amellyel az egyszerű CBR vizsgáló berendezést felhasználva vizsgálható a talajminták rugalmas viselkedése. Az ciklikus CBR eljárásnak nevezett módszer nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a stabilizációs pályaszerkezetek mechanikai alapú méretezése költséghatékonyan elvégezhető legyen.

A ciklikus CBR eljárás hazai talajok stabilizálhatóságának mérésében történő alkalmazhatóságára indított kísérlet-sorozat első eredményeit mutatja be a jelen tanulmány.

Irodalmi áttekintés

A hazai közúti pályaszerkezet méretezési gyakorlat a típus-pályaszerkezetek rendszerére épül, az erdészeti úttervezésben pedig a CBR-alapú módszer terjedt el. A talaj teherbírását a CBR értékkel veszik figyelembe. Ez az érték egy viszonyszám, amely megmutatja, hogy egy etalonnak tekintett zúzottkő pályaszerkezeti réteg teherbírásához képest a vizsgált anyag mekkora teherbírású. A teherbírást azzal az erővel jellemzik, ami ahhoz szükséges, hogy egy 50 mm átmérőjű fém hengert 1,27 mm/sec sebességgel 2,5 mm mélységben az előírás szerint elkészített talajmintába nyomjunk. A mért erőből a (1) képlet segítségével számítható a CBR érték. A vizsgálat elvégzéséhez egy terhelő keretre, valamint egy erő-, illetve egy elmozdulás-mérőre van szükség. Ezek az eszközök a legtöbb talaj-, illetve útlaborban rendelkezésre állnak, és használatuk rutinszerűen történik.

\[CBR\left(\%\right)=100*\frac{F_{2,5}}{13,3}\]

ahol:
\(F_{2,5}\) A 2,5 mm benyomódáshoz szükséges erő (kN)

2016-ban Magyarországon is kidolgozásra került egy alternatív pályaszerkezet méretezési eljárás (Primusz és Tóth, 2018), amely lehetővé teszi a mechanikai alapú méretezést. Ehhez bemenő paraméterként a pályaszerkezeti réteg anyagának rugalmassági modulusára van szükség. A dinamikus terhelés mellett figyelembe vehető rugalmassági modulusra (E) a reziliens modulus (Mr) ad jó becslést. A reziliens modulus a deviátor feszültség és a rugalmas alakváltozás arányaként írható fel, amelynek mértéke függ az oldalirányú nyomástól (Back és Szendefy, 2017). A feszültségállapot mellett, a reziliens modulus értékét a földmű víztartalma és hőmérséklet eloszlása is jelentősen befolyásolja, melynek számítására már több módszert is kidolgoztak (Pap, M., Mahler A. és Tóth Cs. 2017).

A reziliens modulus közvetlen meghatározása dinamikus triaxiális vizsgáló berendezéssel történik. A vizsgálat alatt a mintát állandó cellanyomás mellett ciklikus, gyors (0,1 mp), tengelyirányú terhelésnek teszik ki. Ezzel a pályaszerkezet valós igénybevételét lehet modellezni, ahol a gyorsan mozgó járművek hasonlóan rövid ideig terhelik a szerkezet egy adott pontját. A vizsgálathoz használt berendezés költséges, használata összetettebb, mint a CBR vizsgáló berendezésé, ezért alkalmazása annál kevésbé elterjedt.

A mechanikai alapú méretezéshez szükséges reziliens modulus meghatározására kézenfekvő eljárásnak tűnt összefüggést keresni a könnyen meghatározható CBR és a reziliens modulus (Mr) értéke között. A kutatók több modellt is kidolgoztak, amelyek segítségével a CBR érték átszámítható reziliens modulus értékre. Háromféle modell alkalmazása terjedt el: lineáris (Heukelom és Klomp, 1962; Ohio DOT, 2008), hatványos (Green és Hall, 1975; Hopkins, 1994; Paterson és Maree, 1978; Powell et al., 1984; Uzan, 1985; Webb és Campbell, 1986) és polinomiális (Kenya Road Design Manual, 1987; Mukabi, 2016). Az átszámítási képleteket az 1. táblázat mutatja be. Fontos kiemelni, hogy a modellek alkalmazását meghatározott talajokra és CBR tartományokra javasolják, illetve hogy a használatukkal nyert reziliens modulus értékek esetenként nagy szórást mutatnak (Back és Szendefy, 2017).

Különféle átszámítási képletek CBR-ről rezilens modulusra
A modell típusa A modell kidolgozója Átszámító képlet Ajánlott CBR tartomány
Lineáris (Heukelom és Klomp, 1962) \(M_{r}=10,340*CBR\) 10-20
(Ohio DOT, 2008) \(M_{r}=8,274*CBR\)
Hatványos (Green and Hall, 1975) \(M_{r}=32,268*CBR^{0,711}\) 2-200
(Paterson és Maree, 1978) \(M_{r}=20,270*CBR^{0,65}\)
(Powell et al., 1984) \(M_{r}=17,616*CBR^{0,64}\) 2-12
(Uzan, 1985) \(M_{r}=91,226+0,017*CBR^{2}\)
(Webb és Campbell, 1986) \(M_{r}=21,470*CBR^{0,478}\)
(Hopkins, 1994) \(M_{r}=17,914*CBR^{0,874}\)
Polinomiális (Kenya Road Design Manual, 1987) \(M_{r}=0,0162*CBR_{3}-0,5454*CBR_{2}+10,062*CBR\)
(Mukabi, 2016) \(M_{r}=0,0022*CBR_{3}-0,1273*CBR_{2}+6,4261*CBR\) <170

A klasszikus CBR vizsgálat egy terhelése alatt a vizsgált minta plasztikus és rugalmas alakváltozást is szenved, ezért Opiyo (1995) feltételezte, hogy ebből az egy értékből nem lehet tisztán a rugalmas tulajdonságokra következtetni, vagyis a CBR érték nem számítható át megbízhatóan rugalmassági modulussá. Ezért 1995-ben kidolgozta a ciklikus CBR vizsgálat módszerét azzal a céllal, hogy a talajok, illetve szemcsés útépítési anyagok rugalmassági modulusát egyszerű, már meglévő eszközökkel lehessen meghatározni. A vizsgálatot más kutatók sikerrel alkalmazták kötött talajokra és stabilizált talajokra is (Sas et al., 2012; Sas és Głuchowski, 2013). A CBR vizsgálat első lépcsője (2,5 mm benyomódás, 1,25 mm/perc sebességgel) után további teherismétléseket javasolt. Az ismétléseket az első lépcsőben elért maximális terheléssel kell elvégezni. Az ismételt terhelések hatására az anyag egyre kisebb maradó alakváltozást szenved. A teherismétlési ciklusokat elméletileg addig kellene folytatni, amíg a minta már csak rugalmas alakváltozást mutat. A gyakorlatban megfelelő, ha az utolsó 5 ciklus együttes, maradó alakváltozása kisebb, mint a teljes maradó alakváltozás 2%-a. Ez az állapot jellemzően 50-100 teherismétlés után alakul ki (Araya, 2011; Molenaar, 2011). A rugalmas alakváltozást jól jellemzi az utolsó terhelési ciklusban mért alakváltozás, valamint az ezt kiváltó erő (1. ábra).

A ciklikus CBR vizsgálat sematikus erő-elmozdulás grafikonja

Ez a két változó, valamint néhány segédparaméter ismeretében több egyenletet is kidolgoztak a kutatók a reziliens modulus meghatározására. Opiyo (1995) eredeti összefüggését a (2) egyenlet mutatja be, míg Molenaar (2011) a (3) egyenletet állította fel.

\[E=\frac{σd}{ud}\left[\frac{d(L-H)}{D}\right]\]

 

ahol:
\(E\) Modulus (reziliens) (MPa)
\(σ\) Átlagos nyomófeszültség (MPa)
\(d\) A terhelő felület átmérője (mm)
\(u\) Rugalmas alakváltozás (mm)
\(L\) A minta magassága (mm)
\(H\) A kúpos rész magassága (mm)
\(D\) A minta átmérője (mm)

\[E_{equ}=\frac{1,513(1-v^{1,104})σ_{p}·a}{u^{1,012}}\]

ahol:
\(E_{equ}\) Ekvivalens modulus (MPa)
\(ν\) Poisson szám (-)
\(σ_{p}\) Átlagos nyomófeszültség (MPa)
\(u\) Rugalmas alakváltozás (mm)
\(a\) A terhelő felület sugara (mm)
A ciklikus CBR vizsgálat feldolgozásánál használt méretek értelmezése (Opiyo, 1995)
(http://utugyilapok.hu/wp-content/uploads/2015/11/
Analitikus-TU.pdf)

Anyag és Módszer

Mintaterület

A teherbírás-vizsgálatokat egy átfogó kutatás keretében végeztük, amihez az EGERERDŐ Zrt. biztosított helyszínt. A cég Parádfürdői Erdészetének területén jellemzően kötött talajok találhatók, amelyek az útépítés szempontjából kedvezőtlen körülményt jelentenek. A talajok stabilizálhatóságát egy konkrét, problémás út – „Glóbuszi” erdészeti feltáróút – mintáján demonstráltuk. Az út közvetlen közeléből, a humuszos réteg alatti réteg felső 50 cm vastag sávjából mintegy 300 kg talajmintát vettünk. A mintavétel pontos helye (3. ábra) EOV koordinátákkal megadva: Y=284495,4; X=720066,5.

A talajmintavétel helye

A vizsgált talaj

A talajon elvégeztük a talajazonosításhoz szükséges talajmechanikai vizsgálatokat. A talaj folyási határa (WL) 40,71%, a sodrási határa (WP) 22,85%, a plasztikus indexe (IP) 17,86%-ra adódott.  A talaj szemeloszlási görbéjét a 4. ábra mutatja be. A plasztikus index alapján a vizsgált talajt sovány agyagként azonosítottuk, míg a szemeloszlási görbe szerint az iszapos homokliszt kategóriába került. A talaj 15,8% víztartalom mellett tömöríthető legjobban, maximális halomsűrűsége 1,81 g/cm3. Az irodalmi adatok alapján a talaj várható reziliens modulus értéke 60-100 MPa érték körül alakul (Drumm et al., 1990; Bandara és Rowe, 2003).

A vizsgált talaj szemeloszlási görbéje

Próbatestek készítése

A vizsgálathoz a talajmintát levegőn szárítással és darálással készítettük elő. Az előkészített talajból 18 féle keveréket készítettünk a 2. táblázat szerinti kötőanyag és víz adagolásával. A talaj szemcseösszetétele alapján kötőanyagként mész, illetve mész-cement keverék jöhetett szóba. Az előzetes, három nap pihentetés után végzett vizsgálatok szerint a mész-cement keverékkel kezelt talajok teherbírása 15-20%-kal magasabb, ezért ezzel a kötőanyaggal készítettük a próbatesteket. A vizsgálathoz szükséges, 70% meszet és 30% cementet tartalmazó kötőanyagot a Carmeuse Hungária Kft. biztosította. A talajkeverékekből szétnyitható CBR edényekben (átmérő = 150 mm, magasság = 114 mm) mintákat készítettünk. A keveréket öt rétegben, rétegenként 25 ütéssel Proctor-féle tömörítőgépben tömörítettük be az edényekbe. Az edényből kivett mintákat párazáró csomagolásban 28 napig állni hagytuk.

Kísérleti talaj-kötőanyag keverékek
Minta
száma
Kötőanyag Kötőanyag adagolás Mért víztartalom Minta
száma
Kötőanyag Kötőanyag adagolás Mért víztartalom
#   [m/m %] [m/m %] #   [m/m %] [m/m %]
MC1 70% mész,

30% cement

3 10,0 MC10 70% mész, 30% cement 5 16,3
MC2 3 12,8 MC11 5 18,8
MC3 3 15,3 MC12 5 21,4
MC4 3 16,4 MC13 7 7,9
MC5 3 17,8 MC14 7 10,3
MC6 3 20,7 MC15 7 12,5
MC7 5 8,9 MC16 7 15,7
MC8 5 12,0 MC17 7 20,1
MC9 5 14,0 MC18 7 22,7

Ciklikus CBR vizsgálat

A pihentetés után a CBR mintákat visszatettük az edénybe, majd Multiensayo univerzális terhelő berendezés segítségével egy 1,25 mm/perc sebességgel mozgó, 50 mm átmérőjű acél hengerrel terheltük a készítéskori felső síkot, 2,50 mm mélységű behatolásig. Tehermentesítés után a benyomáshoz szükséges maximális erővel 50 teherismétlést alkalmaztunk. A vizsgálat alatt rögzítettük a terhelő fej elmozdulását és az elmozduláshoz szükséges erőt.

Az első ciklusban mért maximális erő alapján az (1) képlet segítségével számítottuk ki a minták CBR% értékét. Az utolsó ciklusban mért alakváltozás és a terhelő erő függvényében a (2) képlettel az Opiyo féle, míg a (3) képlettel a Molenaar-féle ekvivalens modulust számítottuk.

CBR átszámítása Mr értékre

A szakirodalom több olyan képletet is bemutat, amelyekkel a CBR érték a szerzők szerint átszámítható reziliens modulus értékké. A kísérleti eredményeken elvégeztük ezeket az átszámításokat annak érdekében, hogy össze lehessen vetni a rugalmassági paramétereket is figyelembe vevő képletek eredményeivel. Az 1. táblázatban bemutatott tíz féle képlettel számítottuk az Mr várható értékét.

Eredmények

A ciklikus terhelés hatására a szakirodalomnak megfelelő erő-elmozdulás grafikon rajzolódott ki (5. ábra) a minták vizsgálatakor. A példán látható, hogy a vizsgált anyag mintegy 3 mm maradó, és 0,5 mm rugalmas alakváltozást szenvedett az 50. ciklus végén.

Az MC3 minta ciklikus CBR vizsgálatának erő-elmozdulás grafikonja

A mért CBR, illetve a kétféle összefüggéssel számított Mr értékeket a 3. táblázat tartalmazza. A minták CBR értékei 13 és 80 CBR% között változtak, az átlagos CBR érték 53,9 CBR% (szórás: 16,3%) volt. Az Opiyo szerint számított rezilens modulusok átlaga 44,2 MPa (szórás: 13,1 MPa), a Molenaar-féle számítás szerintiek átlaga 157,6 MPa-ra (szórás: 46,9 MPa) adódott.

A talajkeverékek számított CBR értékei, valamint az Opiyo, illetve Molenaar képletével számított egyenértékű modulusai

Minta

CBR

Mr_Opi

Mr_Mole

Minta

CBR

Mr_Opi

Mr_Mole

#

[%]

[MPa]

[MPa]

#

[%]

[MPa]

[MPa]

MC1 36,0 33,0 117,5 MC10 71,3 54,8 196,6
MC2 59,9 42,9 152,3 MC11 65,4 53,5 190,3
MC3 58,1 34,6 122,4 MC12 29,8 27,3 97,2
MC4 58,8 44,6 160,0 MC13 39,3 33,3 118,6
MC5 54,3 42,9 152,4 MC14 63,3 56,9 202,4
MC6 49,8 40,7 144,8 MC15 72,0 64,7 230,3
MC7 41,7 33,5 119,2 MC16 80,3 63,5 239,3
MC8 56,3 53,7 191,4 MC17 55,8 50,1 178,4
MC9 66,1 48,8 173,4 MC18 12,6 14,1 50,4

A kísérletben feltételeztük, hogy a stabilizáció teherbírása függ a kötőanyag típusától, a kötőanyag adagolástól, illetve a talaj víztartalmától. Az erre vonatkozó eredményeket az 6. ábra és a 7. ábra mutatja be. A box-plot ábrák alapján az látszik, hogy a kötőanyag adagolás nagysága csak kis mértékben befolyásolta a minták átlagos CBR, illetve Mr értékeit. Ezt erősítik meg a 4. táblázat korrelációs adatai is. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a talaj víztartalma nagyobb hatással van a teherbírásra. Az 6. ábra alapján a mintákra megadható egy, a CBR, illetve az Mr érték szempontjából optimálisnak tekinthető víztartalom.

A keverékek CBR értéke a kötőanyag-adagolás függvényében
A keverékek Mr értéke a víztartalom függvényében

A számított Mr értékeket megvizsgálva szembetűnő, hogy a két adatsor között szoros összefüggés van (4. táblázat), ám a Molenaar-féle képlet háromszor magasabb értéket ad, mint az eredeti, Opiyo-féle. A két összefüggést különböző talajra és edényméretre dolgozták ki, ami magyarázatot adhat az eltérő eredményre. Az Opiyo-féle képlettel számított modulusok nagyságrendje közelebb áll a vizsgált talaj irodalom alapján becsült modulusához (60-100 MPa).

Korreláció a vizsgált változók között.

A 4-es táblázatban alkalmazott jelölések jelentései az alábbiak:

B: kötőanyag adagolás (%),

Wterv: tervezett víztartalom (%),

Wmért: valós víztartalom (%),

Alakv: rugalmas alakváltozás az 50. ciklusban (mm),

F2,5: a 2,5 mm behatoláshoz szükséges erő (kN),

F/alak: az F2,5 és az alakváltozás hányadosa (-),

CBR2,5: a minta mért CBR értéke (%),

Mr_Opi: Az Opiyo-féle képlettel számított reziliens modulus (MPa),

Mr_Mole: A Molenaar-féle képlettel számított reziliens modulus (MPa)

Összefüggés a CBR és a számított Mr értékek között kötőanyag szerinti bontásban

A kísérletsorozattal célunk volt annak vizsgálata is, hogy a CBR és a reziliens modulus értéke között található-e összefüggés. Az 8. ábra a mért CBR értékeket, és a hozzájuk tartozó, Opiyo-féle képlettel számított reziliens modulus értékeket mutatja. A talajminták CBR értékének növekedésével a reziliens modulus értékek is nőnek. A pontokra illesztett lineáris, illetve hatvány modell R2 értéke (0,86, illetve 0,91) is szoros összefüggést feltételez.

Az 1. táblázatban bemutatott összefüggésekkel kiszámítottuk a mért CBR értékekből becsült reziliens modulus értékeket (9. ábra). Azt tapasztaltuk, hogy a képletek eredményei jelentős szórást mutatnak, valamint, hogy az Opiyo-féle képlethez képest a CBR-ből számított reziliens modulusok jelentősen nagyobbak. Ezzel szemben volt olyan átszámító képlet, amelynek eredménye a Molennar-féle képlettel számított Mr értékekkel jó egyezést mutatott.  A 45°-os egyeneshez Uzan, valamint Webb és Campbell (10. ábra, 11. ábra) modellje áll a legközelebb. Az így számított Mr értékek legalább kétszer magasabbak, mint az Opiyo képlettel számított reziliens modulus értékek, ellenben a Molenaar-féle képletből kapott eredményekkel nagyságrendileg megegyeznek.

A különböző CBR átszámítási képletekkel kapott Mr értékek összehasonlítása az Opiyo-féle képlettel számított értékekkel
A Webb és Campbell (1986), valamint az Uzan (1985) által javasolt képlettel számított Mr értékek összehasonlítása az Opiyo-féle képlettel számított értékekkel
A Webb és Campbell (1986), valamint az Uzan (1985) által javasolt képlettel számított Mr értékek összehasonlítása a Molenaar-féle képlettel számított értékekkel

Következtetések

Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált talajstabilizációk teherbírására nagyobb hatással volt a készítéskori víztartalom, mint a kötőanyag adagolás. Ezen felül megadható volt az optimális víztartalom, ahol a CBR, illetve az Mr értéke a legmagasabb volt. Néhány kísérletből hosszútávú következtetéseket nem szabad levonni, ám az eredmények alapján a stabilizációk készítésénél a talaj víztartalmának optimális értéken tartása a teherbírás szempontjából fontosabb, mint a kötőanyag pontos adagolása.

A ciklikus CBR vizsgálat ígéretes eljárásnak látszik a stabilizációk rugalmas viselkedésének meghatározására, hiszen a vizsgálat a meglévő CBR vizsgáló berendezéssel könnyen elvégezhető, és az eredményekből a reziliens modulus számítható. Opiyo képletével (2) a szakirodalom alapján várt rezilens modulus értékekhez nagyságrendileg hasonló reziliens modulus értékeket számítottunk, míg Molenaar képlete (3) az irodalomban fellelt CBR-Mr átszámító képletek eredményével adott nagyságrendileg azonos eredményt. Back és Szendefy (2017) tiaxiális mérésből származó reziliens modulusokkal összehasonlítva kimutatta, hogy az átszámító képletek jelentősen túlbecsülhetik a reziliens modulus valós értékét. Emiatt az Opiyo-féle képlet eredményeit a valósághoz közelebb állónak feltételezzük, és a további vizsgálatokig ennek alkalmazását javasoljuk.

A CBR értékből a 9. ábra tanúsága szerint nem számítható nagy biztonsággal a reziliens modulus értéke. A számítások azt mutatták, hogy az egyik legjobban illeszkedő modellt Webb és Campbell (1986) dolgozta ki, ami összecseng a Back és Szendefy (2017) által bemutatott eredményekkel. Ezért a reziliens modulus durva becslésére ezt az összefüggést javasoljuk. A mérési adatok alapján a képlet eredményét a 11. ábra szerint szorozni kellene 0,3-mal ahhoz, hogy a jelen kísérletben az Opiyo-féle képlettel meghatározott reziliens modulus értéket kapjuk. Ezt a módosítást azonban nem érdemes alkalmazni, hiszen az Opiyo-féle képletből számított reziliens modulus jóságának ellenőrzésére nem áll rendelkezésre mérési adat.

További kutatás

A ciklikus CBR vizsgálat eredményeiből számított reziliens modulus értékek nagyságrendileg a várakozásoknak megfelelően alakultak, illetve a keverék tulajdonságainak változásával a számított modulus értékek is többé-kevésbé szabályosan változtak. Célszerűnek tartjuk a bemutatott keverékek dinamikus triaxiális vizsgálatát elvégezni annak érdekében, hogy a kétféle számítás közül ki lehessen választani a jobban használhatót, esetleg fel lehessen írni egy, az előzőeknél pontosabban illeszkedő modellt.

Köszönetnyilvánítás

A kutatás a “Soproni Egyetem Struktúraváltási Terve” – 32388-2/2017 INTFIN sz. projekt keretében az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg. A tanulmányban bemutatott vizsgálatokhoz és elemzésekhez a talajt az Egererdő Zrt., a kötőanyagot a Carmeuse Hungária Kft.  biztosította.

Felhasznált irodalom

Araya A, Molenaar AAA, Houben L. A Realistic Method of Characterizing Granular Materials for Low-Cost Road Pavements. Delft University of Technology, Delft, Netherland, 2010; 10.

Araya AA. Characterization of Unbound Granular Materials for Pavements (PhD disszertáció). Delft University of Technology, Delft, Hollandia. 2011.

Back M, Szendefy J. Reziliens modulus mérése és talajstabilizációknál mért értéke. Útügyi Lapok. 2017. http://utugyilapok.hu/cikkek/reziliens-modulus-meresees-talajstabilizacioknal-mert-erteke/

Bandara N, Rowe GM. Design Subgrade Resilient Modulus for Florida Subgrade Soils, in: Durham GN, Marr WA, DeGroff, WL (Eds.), Resilient Modulus Testing for Pavement Components, STP. ASTM International, West Conshohocken, PA, USA, 2003; 274, https://doi.org/10.1520/STP12524S

Drumm EC, Boateng-Poku Y, Johnson Pierce T. Estimation of Subgrade Resilient Modulus from Standard Tests. J. Geotech. Eng. 1990; 116:774–789. https://doi.org/10.1061/(asce)0733-9410(1990)116:5(774

Green JL, Hall JW. Nondestructive vibratory testing of airport pavements. Waterways Experiment Station, Vicksburg, Miss. 1975.

Heukelom W, Klomp AJG. Dynamic testing as a means of controlling pavement during and after construction. Presented at the 1st International Conference on the Structural Design of Asphalt Pavements, Ann Arbor, Michigan, 1962; pp. 495–510.

Hopkins T. Minimum bearing strength of soil subgrades required to construct flexible pavements, in: Proceedings of the 4th International Conference, Bearing Capacity of Roads and Airfields. Minnesota Department of Transportation, Minneapolis, MN, USA, 1994; pp. 605–617.

Kenya Road Design Manual, Road design manual, Part III: Materials and pavements design for new roads. Ministry of Transportation and Communications, Nairobi, Kenya. 1987.

Molenaar AAA. Characterization of unbound base materilas for roads using a new developed repeated load CBR test. Presented at the 8th International Conference on Managing Pavement Assets, Santiago de Chile, Chile. 2011.

Mukabi JN. Review of DCP Based CBR UCS and Resilient Modulus Models for Applications in Highway and Airport Pavement Design. Acad. E-Publ. Pre-Print. 2016.

Ohio DOT. Pavement Design Manual. The Ohio Department of Transportation, Office of Pavement Engineering, Colombus, Ohio, USA. 2008.

Opiyo TO. A Mechanistic Approach to Laterite-based Pavements (M.Sc thesis). International Institute for Infrastructural, Hydraulic and Environmental Engineering, Delft. 1995.

Pap M, Mahler A, Tóth Cs. Klimatikus viszonyok hatása a reziliens modulusra I.: Környezeti hatások és talajjellemzõk meghatározása, Útügyi Lapok 2017; 5(10):49-57.

Pap M, Mahler A, Tóth Cs. Klimatikus viszonyok hatása a reziliens modulusra II.: Reziliens modulus meghatározása, Útügyi Lapok 2017; 5(10)58-63.

Paterson WDL, Maree JH. An interim mechanistic procedure for the structural design pavements. National Institute for Transport and Road Research, Pretoria, South Africa, 1978.

Primusz P, Tóth Cs. Aszfaltburkolatú útpályaszerkezetek egyszerûsített analitikus méretezése. Közlekedéstudományi szemle, 2018; 68(5):17-33. ISSN 0023-4362, https://doi.org/10.24228/KTSZ.2018.5.2

Powell WD, Potter JF, Mayhew HC, Nunn ME. The structural design of bituminous roads (No. LR1132). TRRL, Crowthorne, Berkshire, UK. 1984.

Sas W, Głuchowski A. Rutting prediction for stabilized soils based on the cyclic CBR test. Roads Bridg. Drogi Mosty 2013; 411–423, https://doi.org/10.7409/rabdim.013.026

Sas W, Głuchowski A, Szymañski A. Determination of the Resilient Modulus Mr for the Lime Stabilized Clay Obtained from the Repeated Loading CBR Tests. Ann. Wars. Univ. Life Sci. – SGGW Land Reclam. 2012; 44. https://doi.org/10.2478/v10060-011-0070-0

Uzan J. Characterization of granular material. Transp. Res. Rec. 1985; 1022:52–59. Webb WM, Campbell BE. Preliminary Investigation into Resilient Modulus Testing for New AASHTO Pavement Design Guide. Office of Materials and Research, Georgia Department of Transportation, Atlanta, GA, USA. 1986.

 

Erre a szövegre így hivatkozhat:

Primusz Péter, Kisfaludi Balázs, Péterfalvi József: Hidraulikus kötőanyaggal stabilizált talajok teherbírásának értékelése ciklikus CBR-vizsgálattal, Útügyi Lapok, 2019, DOI: 10.36246/UL.2019.1.02