Egyes tervezői szokások akkor is rögzülnek és szinte megváltoztathatatlanok a tervezői gyakorlatban, ha azok nem felelnek meg az egyébként már igen régóta és helyesen megfogalmazott elveknek. Ilyen témakör az erdészeti utak vízelvezetése is. Ennek kapcsán az eróziómentes árokhosszok figyelembe vétele, részben az árokburkolás alkalmazása, részben pedig az áteresztők elhelyezése sablonosságának feloldását célozza. A hosszú időszak alatt kialakult és rögzült gyakorlati szokásokat azonban igen nehéz megváltoztatni. Mégis meg kell kísérelni, amely azonban csak egy konkrét és egyszerűen alkalmazható új irányelvvel lehetséges. Jelen tanulmány erre tesz egy kísérletet.