A tanulmány szempontokat és javaslatokat gyűjt össze az új hídtervezési előírásban megfogalmazandó teherbírási követelményekre vonatkozóan. A hasznos járműteher értékére a szerző az Eurocode (EN1991-2) alapajánlásánál nem magasabb értéket javasol, ami Európa 22 országában használatos.

Tanulmány célja a tárcsás mérési módszer mérési problémáinak mélyebb megismerése, elemzése, problémák felderítése és a lehetséges módosítás kidolgozása. A legfontosabb azonban annak vizsgálata, hogy hogyan lehetséges a statikus tárcsás mérés módosításával ismételhető teherbírási eredményeket elérni, valamint egy világszerte új módszerrel statikus tömörségi fokot meghatározni. Ehhez át kellett tekinteni az eddigi szabályozásokat, alkalmazásokat, elképzeléseket, a tömöríthetőségi vizsgálatokat, alkalmazott jellemzőket. A tanulmány terjedelme miatt ezt több cikkben részletezzük. Másodiknak a tárcsás mérésből számított tömörségi jellemzőket elemezzük.

Vizsgálódások célja a tárcsás mérési módszer szabályozási kérdéseinek, mérési problémáinak mélyebb megismerése, elemzése, problémák felderítése volt a lehetséges módosítás kidolgozásához. A legfontosabb azonban annak vizsgálata, hogy hogyan lehetne a statikus tárcsás mérés módosításával ismételhető teherbírási eredményeket elérni, valamint egy új módszerrel statikus tömörségi fokot meghatározni. Ehhez át kellett tekinteni az eddigi szabályozásokat, alkalmazásokat, elképzeléseket, a tömöríthetőségi vizsgálatokat, alkalmazott jellemzőket. A tanulmány terjedelme miatt ezt több cikkben részletezzük.

Opiyo 1995 kidolgozta a ciklikus CBR- (cCBR) eljárásnak nevezett módszert annak érdekében, hogy a szemcsés útépítési anyagok reziliens modulusát (Mr) a CBR-vizsgáló berendezéssel meg lehessen határozni. A jelen kutatásban a cCBR-eljárást mész-cement keverékkel stabilizált iszapos homokliszt talajokon teszteltük. A vizsgálathoz 18 db 3, 5 és 7%, 70–30 arányú mész-cement keverék hozzáadásával próbatestet készítettünk 10–22% tervezett kiindulási víztartalom mellett. A minták teherbírásának kifejezésére három mérőszámot használtunk: 1. az általánosan használt CBR% érték, 2. a cCBR-vizsgálat eredményeként meghatározott terhelőerő és rugalmas alakváltozás függvényében kiszámított Mr-érték, illetve 3. a CBR-értékből számított reziliens modulus. A kísérleti eredmények azt mutatták, hogy a kiindulási víztartalom nagyobb hatással volt a teherbírásra, mint a kötőanyag adagolás. A cCBR eljárást könnyen kivitelezhetőnek találtuk. A vizsgálat eredményeit az Opiyo, illetve a Molenaar által kidolgozott képlet segítségével lehet átszámítani reziliens modulus értékre. Az Opiyoképlettel kapott Mr-értékek az irodalomban a hasonló talajokra megadott értékhatárokon belülre estek. A CBR-értékbõl számított reziliens modulus értékek igen nagy szórást mutattak. Webb és Campbell, valamint Uzan képlete a Molenaar-képlettel számított reziliens modulusokhoz hasonló eredményt adott.

A cikk egy olyan kutatás első eredményeit tartalmazza, amely során az útpályaszerkezetek hálózati szintű teherbíróképességét német, litván és amerikai eljárások segítségével vizsgálták, továbbá ismertetésre kerül két olyan hőmérsékleti korrekciós eljárás, amely ezen eljárások alkalmazásához szükséges.

Az erdőgazdaságok feltáróútjainak jelentős része (közel 1000 km) aszfalt burkolatú út. Ezen utak a feltáróhálózatok gerincét képező, magas szolgáltatási színvonalú létesítmények, melyek fenntartásáról folyamatosan gondoskodni kell. A rendszerváltást követően azonban az erdőgazdálkodók nem tudtak megfelelő erőforrásokat fordítani a feltáróhálózatok fenntartására, ezért azok állapota leromlott. A folyamatot gyorsította, hogy az erdészeti szállításban mértékadónak tekinthető tehergépjármű-állomány nagy tengelyterhelésű járművekre cserélődött le. Ezen okok következtében az erdészeti feltáróhálózatok tekintetében a hangsúly a feltáróhálózatok bővítéséről áthelyeződött a meglévő utak felújítására. Az Erdőfeltárási Tanszéken folyó kutatások – az erdőgazdaságok által megrendelt kutatás-fejlesztési megbízásokkal párhuzamosan – követik ezt a trendet. Jelen tanulmányban a szerzők ismertetik a Benkelman-tartóval történő behajlásmérés egy lehetséges továbbfejlesztését, amelynek alkalmazásával a teljes behajlási teknő megmérhető. Az eszközfejlesztésen túl szerzők bemutatják annak a méréssorozatnak az eredményeit is, amellyel a kifejlesztett mérőeszköz és a KUAB típusú nehéz ejtősúlyos teherbírásmérő eszköz által rögzített behajlási teknők alakját hasonlították össze.