Annak nyomán, hogy korábbi kutatások felvetették az elvi lehetőségét, hogy az FWD mérési eredményekből akár az útpályaszerkezet rétegvastagságok is meghatározhatók, ezen gondolatot továbbfejlesztve kidolgoztunk egy olyan algoritmust, amely alkalmazásával a rétegvastagság elvárt pontosságú becslése megvalósítható. A módszer a behajlási teknő egy kitüntetett pontján az ún. inerciaponton alapul és az erre kidolgozott elv alapján minden ejtési pontban megadja nem csak a teljes pályaszerkezet vastagságot, hanem a teljes aszfaltvastagságot is.

Korábbi kutatások felvetették az elvi lehetőségét, hogy az FWD mérési eredményekből akár az útpályaszerkezet rétegvastagságok is meghatározhatók, ezen gondolatot továbbfejlesztve kidolgoztunk egy olyan algoritmust, amely alkalmazásával a rétegvastagság elvárt pontosságú becslése megvalósítható. A módszer a behajlási teknő egy kitűntetett pontján az ún. inerciaponton alapul. A kapott eredményeket egy magyarországi tesztszakaszon fúrt mintavételekkel, illetve földradar mérésekkel validáltuk.
Túl azon, hogy az inerciapont módszerrel a földmű teherbírási modulus meghatározására egy újabb eljárás is előállt, a módszer továbbfejlesztése olyan irányban tűnik nagy jelentőségűnek, hogy az eljárást a folytonosan mérő behajlásmérő készülékre (Curviameter, Rolling Wheel Deflectometer) adaptálva a behajlásméréssel egyidejűleg a jövőben a rétegvastagság is becsülhetővé váljék.

Útpályaszerkezetek esetében a megfelelő rehabilitációs eljárás kiválasztása igen nagy gazdasági jelentőséggel bír. Ezért a szerkezetek állapotának megfelelő ismerete nélküli döntéshozatal igen költséges lehet. Emiatt különösen fontos, hogy az FWD vagy ABBA eszközzel mért elmozdulások elemzésével olyan többletinformációhoz jussunk, ami a döntést megkönnyíti a gyakorló mérnök számára. Az FWD vagy ABBA eszközzel mért deformációs vonalra illesztett függvényből levezetett görbületi sugár (R0) és a burkolatvastagság (h) ismeretében a kötött rétegek alján jelentkező megnyúlásokat jól lehet becsülni. A BISAR programmal végzett számítások statisztikai elemzése pedig azt mutatja, hogy a D0 (központi behajlás) és R0 (görbületi sugár) paraméterek ismeretében lehetőség nyílik a kötött és szemcsés rétegek modulusának visszaszámolására.