Útpályaszerkezeteink állapotát számos paraméterrel jellemezhetjük és minősíthetjük, ennek ellenére a teherbíró-képesség maradt az egyik legfontosabb jellemzője. A teherbíró-képesség definiálására több elméleti megközelítést és gyakorlati eljárást fejlesztettek ki, a pályaszerkezet teherbíró-képességére leggyakrabban a függőleges terhelés okozta behajlásból következtetnek. Napjainkban a dinamikus ejtősúlyos berendezések (falling weight deflectometer, FWD) alkalmazása egyre gyakoribb, és már szélesebb körben használják, mint korábban elfogadott és elterjedt Benkelman-gerendát.
Az FWD készülékek Magyarországon a 90-es években jelentek meg. Közismert, hogy nemcsak a terhelés alatti behajlást, hanem a terhelés tengelyétől különböző távolságra lévő pontok behajlását is rögzíti a berendezés. Ennek gyakorlati jelentősége a pályaszerkezet diagnosztikában általánosan is ismert és elfogadott nemzetközi szinten. Emiatt az új és még fejlesztés alatt álló magyar megerősítés méretezési előírást is erre az eszközre építik és megkövetelik a behajlási teknő rögzítését, szemben a korábbi gyakorlattal.
A behajlási teknő, és az azt leíró alaktényezők nemcsak pályaszerkezet teherbírásától és a terhelő erő nagyságától függenek, hanem a mérési körülmények is jelentős szerepet játszanak, pl.: meteorológiai hatások. Ezalatt főként a hőmérséklet hatása értendő, de a mérés előtti csapadékviszonyok sem hanyagolhatók el, amelyek közvetetten fejtik ki hatásukat az altalaj nedvességtartalmára. Ezek a hatások meglehetősen környezet specifikusak, ezért célszerű egy etalon szakasz alapos vizsgálatát elvégezni arra vonatkozólag, hogyan lehet ezen tényezők hatását megszüntetni. Jelen cikkben egy magyar autópálya szakasz többéves behajlásmérési eredményeinek és meteorológiai adatainak elemzését végeztük el, mellyel vizsgáltuk, hogy a megerősítés előírás tervezet autópályák esetén is alkalmazható-e.