Magyarországon a útpályaszerkezetek megerősítését a útpályaszerkezet teherbíró-képességének meghatározása során rögzített behajlásértékek alapján végzik. Az erősítőréteg szükséges vastagságának meghatározásához a tervezési szakasz hasonló teherbírású alszakaszokra bontása szükséges. A jelenlegi magyar előírásban [ÚT 2-1.202; 2005] található kritériumok engedékenyebbek a külföldi előírásokhoz képest, ezért gyakran előfordul, hogy az előírás szerint homogénnek definiált alszakasz teherbírása a valóságban meglehetősen inhomogén. Jelen cikk ezen problémára világít rá, továbbá a pályaszerkezet különböző paraméterei alapján képezhető homogén szakaszok, illetve a kumulatív-szumma és a mozgó átlagok abszolút differenciájának módszerével végezhető homogén szakaszképzés összehasonlításával foglalkozik.

A behajlásmérések egyik jelentős problémája a mértékadó időszak meghatározása, amely nyilvánvalóan összefügg a földmű nedvességtartalmával, ami viszont a meteorológiai és talajmechanikai viszonyok függvénye. Megállapítható, hogy a korábban kidolgozott korrekciós módszerek elsősorban a hosszútávú meteorológiai változékonyság miatt megkérdőjelezhetők. A szerző három etalonszakaszos behajlásmérési idősor felhasználásával számítási eljárást mutat be a mértékadó behajlás meghatározására.

Útpályaszerkezetek esetében a megfelelő rehabilitációs eljárás kiválasztása igen nagy gazdasági jelentőséggel bír. Ezért a szerkezetek állapotának megfelelő ismerete nélküli döntéshozatal igen költséges lehet. Emiatt különösen fontos, hogy az FWD vagy ABBA eszközzel mért elmozdulások elemzésével olyan többletinformációhoz jussunk, ami a döntést megkönnyíti a gyakorló mérnök számára. Az FWD vagy ABBA eszközzel mért deformációs vonalra illesztett függvényből levezetett görbületi sugár (R0) és a burkolatvastagság (h) ismeretében a kötött rétegek alján jelentkező megnyúlásokat jól lehet becsülni. A BISAR programmal végzett számítások statisztikai elemzése pedig azt mutatja, hogy a D0 (központi behajlás) és R0 (görbületi sugár) paraméterek ismeretében lehetőség nyílik a kötött és szemcsés rétegek modulusának visszaszámolására.