Hargitai József (1949 -2026)

Fogynak a régi Kollégák, a tapasztalt „öregek”!
Felelős szerkesztői feladatomnak tartom a szomorú feladatot, a híradást, a megemlékezést.

Januárban kaptuk a hírt: türelemmel viselt hosszú betegség után hagyta itt szeretteit.
A több mint 50 évet meghaladó, mindig a szakmában, de számos munkakörben elismert Kollégánkról az egykori évfolyamtárs, a hosszú ideje szomszéd – Tombor Sándor – emlékezett meg Róla meleg szavakkal a Család – feleség, gyermekek, unokák – által rendezett összejövetelen több mint 50 volt kolléga, barát, munkatárs, szakmai partner részvételével tartott múlt vasárnapi emlékező összejövetelen.
Február 5-én szűk családi körben helyezik az általa választott végső nyughelyére.
Egy bő évtizedig én is kollégája voltam, szeretettel gondolok vidám, de határozott személyiségére.
A Kvassay Jenő Híd-vízműépítő technikumban 1968-ban szerzett technikusi oklevelet. A középiskolai évek alatt későbbi feleségével járta az országot a közismert Kádár Jenő tanár úr által vezetett turista szakkörben. Talán innen indult a főzés iránti vonzalma is.
A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán 1972-ben kapott útépítés és fenntartás szakos üzemmérnöki oklevelet. Később ezt kiegészített egy forgalomtechnikai szakmérnöki diplomával.
Első munkahelyén, az UVATERV-nél helyszíni kivitelezés irányítói feladatait kapta. Ezt követően a Budapesti Közúti Igazgatóságon létesítményi mérnökként tevékenykedett.
Az általa csúcsnak tartott munka az 1988 – 2006 közti autópályás tevékenység. Az Autópálya Igazgatóságon csoportvezetőként, majd osztályvezetőként üzemeltetési-, beruházás előkészítési-, lebonyolítói feladatok ellátását irányította.
1996 – 1999 közt az ÉKMA Rt. üzemeltetési és fenntartási igazgatójaként az M3 autópálya szakirányú és díjszedési feladatait szervezte.
Gyakorlati tapasztalatait 1999 és 2006 közt, mint a Nemzeti Autópálya Rt.vezérigazgató-helyettese az autópálya-társaságok működésének összehangolása, integrációja, egyesülési folyamataik irányítása volt tevékenységének központjában.
Ugyanekkor részt vett kiemelt közútfejlesztések- és a gyorsforgalmi utak beruházásai előkészítésében, irányításában is.
Munkás évei utolsó évtizedét a Főber Zrt. mélyépítési vezérigazgató-helyetteseként út-, híd- és vasútépítési munkák mérnöki irányításával töltötte.

Széles körű szakmai tevékenységét 1989-ben Széchenyi emlékéremmel, 2022-ben Baross Gábor díjjal ismerte el a szakminisztérium. 20025-ben vehette át a Magyar Út- és Vasútügyi Társaság Aranymérföldkő díját.
Munkatársai, ismerői nagyra becsülték tudását, szakmai határozottságát. Példamutató volt kitartása, szókimondó viselkedése, szeretetteljes és vidám egyénisége.
A megemlékező Tombor Sándort idézve: „Életed gazdagabbá tett minket – haláloddal szegényebbek lettünk!”

Nyugodj békében!

/ dr. Szakos Pál /
felelős szerkesztő