A közlekedésépítési szakterület mérnöki és tudományos folyóirata. ISSN: 2064-0919
18. szám
11. évfolyam
2023. december
18
Bejegyzés

Interjú: Beszélgetés Dr. Pallós Imre, okl. vegyészmérnökkel, nyugalmazott egyetemi docenssel

Vegyészmérnökként végzett Veszprémben, de az első perctől fogva az útépítés területén dolgozott, majd kutatott, és doktori fokozatot szerzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen útépítési szaktudományból. Számtalan szakértői munka és az oktatás mellett több hazai és nemzetközi társaság tagja. A Magyar Útügyi Társaság 1999-ben Vásárhelyi Boldizsár, majd 2011-ben Arany Mérföldkő kitüntetéssel jutalmazta. 2012-ben pedig Életműdíjas volt a Közúti Szakemberek Alapítványa jóvoltából és nem utolsó sorban, abban az évben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét is átvehette.

 Tanár úr, az ősszel Szegeden megrendezett 40. Útügyi Napokon „Műszaki szabályozási kérdések az aszfaltok területén” címmel tartott egy izgalmas előadást, ahol Ön hangsúlyozta legmarkánsabban, hogy a műszaki szabályozási tevékenység folyamatos műhelymunkát igényel és a leginnovatívabb külföldi technológiák átvétele, hazai alkalmazása sem megy a szabályozási háttér nélkül. 

Pallós 027

Az utas ágazat műszaki szabályozásában hosszú időn keresztül a MAÚT meghatározó szerepet játszott. Az Útügyi Műszaki Előírások kiadásának rendjét a Kormányzat jogszabályozási rendellenesség okán már három és fél éve úgy állította le, hogy helyébe nem léptetett mást életbe, és átmeneti rendelkezéseket sem hozott. Ezzel gyakorlatilag megszűntek a műszaki szabályozatok készítési-korszerűsítési munkái. A MAÚT 2012 elejétől csak néhány un. Tervezési Útmutatót tudott készíteni, és saját hatáskörben ajánlásként kiadni. Minden elvesztegetett idő ez ügyben is morális és konkrét nemzetgazdasági károkat okozhat. Egyik példa erre, hogy aszfaltos vonalon késik a mérsékelten meleg aszfaltok (WMA) aszfaltok bevezetésének szabályozási háttere.

Kicsit az jutott eszembe, hogy a 90-es évek végén még a Kossuth téri METESZ székházban tartott ÁKMI-s innovációs konferencián felállt Nemesdy professzor úr és azt mondta, hogy mivel Önök közutasok nem mondhatják el, akkor majd én elmondom.

Érthető, hogy a mai világban sokak féltik a pozíciójukat, de a „ne szólj szám  nem fáj a fejem” csak egyfajta praktikus hozzáállás lehet. Segítő célú kritikára, figyelemfelhívásra szükség van, és aki ezt megteheti inkább bűnös, ha hallgat.

Gondolhatjuk, hogy régen minden egy picit jobb volt?

Úgy tudnám megfogalmazni, hogy talán minden összefogottabb és rendezettebb volt. Például az aszfaltgyártás minőségellenőrzésének ipari méretű bevezetése – az Útépítő Trösztnél kiemelten Dr. Bodnár Géza és Pittlik Elemér nevéhez fűződve – a hetvenes években nyugat-európai szemmel is korszerű volt. Ezekben az években, majd egy évtizeden keresztül a magyar aszfaltipar évi 10 millió tonna aszfaltot gyártott és épített be, szemben a mai 3-4 millió tonnákkal.  Persze ma is működik egy üzemi gyártás ellenőrzés című EN- szabvány szerinti gyártmány-ellenőrzés, más formában és bizonyos értelemben más céllal is.

Mikor kapcsolódott bele ebbe a folyamatba?

Ha arra gondol, hogy az aszfaltok anyagtervezése – minőségellenőrzése folyamatba mikor kapcsolódtam be, akkor vissza kell mennem a kezdetekhez. Vegyészmérnökként végeztem, és 1966.-ban az Aszfaltútépítő Vállalatnál tudtam elhelyezkedni. (Akkor a szakmában csak 5 vegyészmérnök volt.) A kezdés utáni két év elteltével – nagyon fiatalon- egy nagyvállalat önálló szervezeti egységként működő Központi Laboratóriumának vezetője lettem. Kezdettől fogva számomra a legfontosabb anyag a sajátos viselkedésű aszfalt volt és maradt mindmáig. Hálás vagyok sorsnak, hogy pályámat kivitelezőként kezdhettem, ott nagyon sok szakmai és emberi tapasztalatot szereztem.

Mikor és miért kezdett dolgozni az akkori Útépítési Tanszéken a BME-n?

Nemesdy Professzor Úr akkoriban írta az egyik könyvét, „Utak és autópályák pályaszerkezete” címmel. Ez a mű a szakma számára nagy fontosságúvá vált. Megírásához rengeteg anyagot gyűjtött. Engem is meglátogatott az Illatos úti laborunkban, így ismerkedtem meg vele. A nagy tekintélyű Professzor Úr többször is személyesen jött ki hozzám –a fiatal mérnökhöz- egy vállalati telephely laboratóriumába. Esetenként 1,5-2 órát beszélgettünk. Akkoriban a német DIN 1996 szabvány-sorozathoz hasonlóan készült az aszfaltok vizsgálatával foglalkozó, MSZ 9996 jelzetű, aszfaltvizsgálatok tárgyú első magyar szabványsorozat. E munkabizottságnak a vállalat részéről delegált tagja voltam. A „szabványkapitány” Nemesdy professzor úr volt, ennek során már rendszeresen is találkoztunk és dolgoztunk együtt. 1973.- ban hívott a tanszékre, hosszas vívódás után ilyen előzmények után kerültem az Egyetemre 1974.-ben.

A vegyészmérnöki végzettsége jelentett valaha is hátrányt?

Egyetemi pályám kezdetén elsősorban az ipart szolgáló mérnöknek tartottam magamat, és csak másodsorban éreztem fontosnak az egyetemi közeget. A Karon, még a tanszéken is sokszor visszahallottam, hogy én „idegen” diplomás vagyok. Persze, nem voltam évfolyamtársa a velem egyidős oktatóknak, de ez különösebben nem zavart. Kutatói munkám mellett részt vettem a hallgatói laboratóriumi gyakorlatok vezetésében, de már korán oktattam szakmérnöki képzésben is. Máig sem számoltam össze, de nappali képzésen kb. 60 diplomázó tanszéki konzulense voltam, a szakmérnöki diplomamunkákat is hasonló nagyságrendben konzultáltam. 1989.- tól már a nappali képzésben is rendszeresen tartottam előadásokat, Dr. Ambrus Kálmán kollégámmal vittük tovább a Nemesdy professzor úr által korábban előadott tárgyakat, természetesen a fejlesztések igényével.

Jól gondoljuk, hogy a tanszéken Önök rakták le az Útépítési labor alapjait?

A tanszéknek már a korábbi időkben is volt laboratóriuma, először Sármezei István, majd Buócz Tibor docensek irányításával Ez a laboratórium bitumennel és bitumenemulzióval foglalkozott, aszfalttal nem. A 70.-es évek elején, az aszfaltipar nagyüzemivé válásával a tanszékvezetőnk fontosnak tartotta a tanszéki aszfaltlaboratórium létrehozását. A közlekedési- és a vízügyi minisztériumok közös segítségével épült fel 1974.-re az UV. – épület.  A 10-12 fős laboratóriumunk oktatói-kutatói gárdáját Buócz Tibor, Török Kálmán, Forrásy Csaba, Ambrus Kálmán és jómagam alkották. A nem kevés oktatási feladat mellett a kezdeti időkben a meghatározó munkánkat a hazai autópályák építésellenőrzési, és technológiai tanácsadási feladatai képezték. Az ÉHA kopórétegek építésében nagy súllyal vettünk részt. Hamarosan megkezdtük az aszfaltmechanikai laboregység kialakítását is a K épület alagsorában. A minisztérium ehhez jelentős volumenű kutatási megbízást adott, éjt-nappá téve, igazi csapatmunkával alakítottuk ki a laboratórium berendezéseit, műszerezettségét, megteremtve ezzel a korszerű aszfaltmechanikai vizsgálatok lehetőségeit.

Milyen szintű nemzetközi kapcsolatai voltak akkoriban a laboratóriumnak?

Nemesdy professzor úrnak rendkívül jó német kapcsolatokat épített ki a müncheni, karlsruhei, darmstadti és brauschweigi egyetemek társintézményeivel, és a német útügyi társaság (FGSV) vezetőivel.  Szoros kapcsolatot ápolt a drezdai Wiehler professzorral, és a magdeburgi kutatóintézettől Guericke kollégával. Jó volt a viszonya az francia LCPC aszfaltrészlegének vezetőjével, Bonnot professzorral, az egykori francia „aszfalt- pápával” is, aki a franciai nagymodulusú aszfalt egyik kidolgozója volt. Svájcból a Laussanei és Zürichi EMPA vezetővel tartott  kapcsolatot. Megemlíthetem brüsszeli útügyi kutatatóintézettől Francken és Verstraaten kollégákat. A Prágai Egyetemről Stahl és Kloboucek docensek voltak kapcsolattartóink, a moszkvai MADI – ból pedig Babkov professzor. Nem utolsó sorban említem az osztrák kapcsolatokat, közülük is G. Nievelt laboratóriumvezető, és A. Herbst autópálya igazgató neveit, de legfőképpen a bécsi Litzka professzor személyét hangsúlyozom. Tulajdonképpen ezekkel az intézményekkel és személyekkel voltak laboratóriumunknak kapcsolatai. Kifejezetten közös kutatási munkákat a moszkvai MADI-val, a Bécsi Műszaki Egyetemmel, de tartósan is (majd 15 éven keresztül) a Karlsruhei társtanszékkel folytattunk. Részt vettünk a RILEM BAT 152 által szervezett európai körvizsgálatokon, legelőször extrakciós vizsgálattal, és a Marshall próbatestek jellemzőinek összehasonlító vizsgálataival, majd 1991.-ben hajlító-fárasztó vizsgálattal.

Nemesdy professzor úr (egyetlen külföldiként) a német FGSV „Aszfaltutak” szakbizottság neves szakembereiből álló egyik munkacsoportjának rendes tagja volt. Ez is segített a kapcsolatok kialakításában, laboratóriumunk elismerésében. Professzor úr visszavonulását követően mintegy „megörököltem” és mintegy 10 éven át dolgozhattam ebben a munkabizottságban. Ez a német bizottság többször tartott ülést nálunk Budapesten, a Műegyetemen is.

A KTI és az ÁKMI-s laborok mellett a BME laborjának megkérdőjelezhetetlen súlya volt ebben az időben. Visszatekintve úgy tűnik, hogy ez volt a labor legszebb korszaka.

1980 és 2005 között a nem kevés oktatási feladatunk mellett 540 külsős munkája volt a laboratóriumnak. (Ebben a nagy számban egyaránt benne vannak a kiértékeléseket is leíró kisebb vizsgálati jelentések és szép számban a nagy kutatási jelentések is.) A laborfejlesztésben mi szinte mindig mindent önerőből végeztük. Sajnos gép és berendezés vásárlásokra nekünk nem volt lehetőségünk, az ezt segítő pályázatok akkoriban még nem voltak. Ahogy az építtetői oldalon magas rangú beosztásban lévő egyik kollégánk nem kevés malíciával mondta, mi „barkácsoltuk” a berendezéseinket, mérőműszereinket. Mondta ezt akkor, amikor  az ipari laboratóriumok (jellemzően a 90-es évek közepétől) borsós árakon már „boltban” is megvásárolhatták ezen korszerű berendezéseket, műszereket. Azt gondolom, hogy a „barkács-teljesítmény” is teljesítmény, különösen akkor, ha az időben jóval megelőzi az általános fejlődési trendet.  Igen, úgy hiszem, hogy a BME laborjának jelentős súlya volt a szakterületen. Ehhez kapcsoltan még azt is megemlítem, hogy laboratóriumunk a Műegyetem összes karának összes laboratóriuma közül elsőként, 1998.-ban lett a Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) által akkreditált laboratórium. Erre sem sajnáltuk energiáinkat.

Még mindig aktív szakmai életet él. Mesélne nekünk kicsit erről?

2005.- ben nyugdíjba mentem, de 2010.- ig még egy-egy feladatra orientáltan bejártam a laboratóriumba dolgozni. A nappali tagozaton az utolsó előadásomat egyébként 2012. október végén tartottam meg. Napjainkban az egyetemen már egyáltalán nem vagyok aktív. Az átalakulóban lévő NAT Akkreditálási Tanácsának ez év végéig még egyik – a felsőoktatási intézmények képviselőjeként – tagja vagyok. Egy-két szakmai konferencián ma is részt veszek, néhány cikket manapság is írtam. Immár több mint 20 éve vezetem a MAÚT „Aszfaltutak” munka-bizottságát. Ez a munka mindig örömmel töltött el, mert a bizottság tagjai nagy tapasztalatú, kiváló kollégák. Kérdés azonban, hogy a műszaki szabályozási munkákat illetően a MAÚT a jövőben milyen jogosítványokat fog kapni.

Jól tudom, és úgy helyes, ha a cipőt szögre akasztom, szép lassan teljesen vissza kell vonulnom. Nyugdíjas éveim kezdetén sokszor álmodtam a munkámmal, a munkahelyemmel.  Ma már ez csak ritkán fordul elő.

Hogyan lehet/lehetett ezt a sok és szerteágazó munkát a családdal összeegyeztetni?

Szerencsével is, feleségem ugyancsak vegyészmérnök, kutatóként dolgozott, így tudta, hogy az ilyen típusú munka mivel jár. Egy fiúnk és egy lányunk van, ma már Ők is bőven 40 felettiek. Amikor gyermekeink még kicsik voltak szerencsénkre volt egy velünk élő jó nagymama, aki sokat segített nekünk. A családunkban is csapatmunka folyt. Hétfő hajnaltól péntek éjfélig dolgoztunk. A hétvége azonban szigorúan a családé volt.

Mivel tölti a szabadidejét?

Kártyázom egy majd 25 éve stabil társasággal, hetente tarokkozom. Most már olvasásra, kisebb-nagyobb kirándulásokra is jut idő. Egyébként a Balaton szerelmesei vagyunk, ha tehetjük, megyünk hétvégi házunkba, jó ideje már az unokáinkkal is.

Van esetleg olyan rövid megjegyzése, üzenete, amit akár mottóként is továbbíthatunk a tanszék mai fiatal oktatóinak-hallgatóinak?

Talán azt, amit Nemesdy professzor úr oltott belénk: „Arra mindig ügyeljetek, hogy ha munkátoknak nincs megfelelő iparági visszacsatolása, az nem sokat ér.” Az ifjúságnak pedig csak azt tudom üzenni, hogy dolgozzanak becsülettel. Ez lehet az egyetlen értelmes alternatívájuk.

Köszönjük a beszélgetést!

Jó egészséget kívánunk kedves Családjának és Önnek is a Szerkesztőség nevében!

 

Interjút készítette:

Igazvölgyi Zsuzsanna

Budapest, 2015. október 7.


Egy hozzászólás ehhez: “Beszélgetés Dr. Pallós Imre, okl. vegyészmérnökkel, nyugalmazott egyetemi docenssel

  1. Orosz Csaba szerint:

    Jó és igaz riport.
    Akkor is ha 2015-ben egy kicsit fáj.

    Újbuda, 2015. X. 29. csütörtök, 12,30

Hozzászólás ehhez: Orosz Csaba Mégsem

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük